Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - "Egy korty tenger": Beszélgetés Fekete Gyulával
Megnéztem minden egyetemen, hogy mit tanulnak. Rájöttem, hogy ha bölcsésznek megyek, egymás után jönnek sorra a tantárgyak: egy alagútba kell bemennem, ahonnan nincs másfelé kijárat. S megnéztem a Közgazdasági Egyetemet, ahol volt magánjog, közjog, filozófia, felsőbb matematika, és így tovább, úgyhogy tulajdonképpen még nem is akartam igazában pályát választani, azt mondhatom, azt akartam, hogy még kitáruljon minden irányban maga az egyetemi tanterv is. Minthogy a Bölcsészkar túlságosan egy irányba ment, a Közgazdasági meg széles spektrumú volt, azért iratkoztam be Közgazdasági Egyetemre. A sci-firől volt szó... Az történt, hogy amikor lecsuktak, tudtam, utána nem sok esélyem lesz arra se, hogy engem közölgessenek, tehát már előbb megkezdtem az anyaggyűjtést, de olyan közvetítést akartam használni a mondandómnak, ami segítségül hívja a science fic- tiont. Egy nagy találmányról van ebben szó, amely a világot megváltoztatja. Tulajdonképpen ez a találmány nem más, mint az igazmondás. Amikor az igaz szó mindenütt megszólalhat. Ez a lényege a dolognak, én megírtam akkor, amikor kikerültem a börtönből, olyan kritikát a jelen világról, olyan éles kritikát ebben a Kék rz/gríben, amelyik kideríti, hogy van a világon egy „legnagyobb” hatalom, az, hogy mindenütt megszólalhat az igaz szó. Tizenheten olvasták el, a végén mégis engedélyezték. Talán az Illés Béla volt az, aki azt mondta, hogy kell ez a regény. De végig nem fejtették meg, csak azt érezték, hogy itt valami bűzlik. Ebben az egészben. Hát ez bűzlött, ez volt a legnagyobb találmány, hogy az igaz szó megszólalhat mindenütt. Fiatal korában olyasmit is gondolt magáról, hogy minden jobban érdekli, mint a valóság, holott a valóságtól nem szakadt el soha. A novellái meg a regényei tárgya elsősorban a falusi ember, a faluról városba került ember, ebben a világban igazán otthonos. Emlékszem, többször is ír öreg falusiakról, akik magukra tnaradtak. Olyan „parttalanul” élnek. Ismeri a Karácsony estét, amikor az öregember lejátssza magának a karácsonyestét a családjával, mindenkinek ott van az ajándék... ...és nem jön senki. Csak elképzeli. Mondjuk, máskor jön a lánya, jön a fia, elmondják a problémáikat, a lánya eljön takarítani. Jó ruhákat hoznak neki, kiderül, hogy a rossz ruhát hordja. Annyira ismeri ezt az életet, és az a fontos, hogy meg is írja. Ez a munkásságában - mondhatni - a krónika. Azt hiszem, azért több a krónikánál, tudniillik azért mindenféle korbéli jellemzésnél több maga az ember. Azt hiszem, azért itt annyira sok mindenről van szó, én többnek érzem a krónikánál. Az Edesmama is például, az öregasszony, tévéfilmet is csináltak belőle... Igaz, több annál, de azért krónika is. Figurák, az öregemberek, öregasszonyok, fiatal lányok, fiatalasszonyok. Nagyon érdekes volt a Jó asszony meg a rossz asszony. Fekete Gyula végül is a rossz asszony pártján van, akit rossz nőnek tartanak, mert három különböző férfitól van gyereke, de három gyermek nagyszerű önzetlen anyja, s vállalja a negyediket is. 68
