Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - "Egy korty tenger": Beszélgetés Fekete Gyulával
érdemelt, semmiféle díjban nem részesült soha Az orvos halála. Azt viszont én külön díjazásnak tartom, hogy a 25 kiadás után filmre vitték Págerrel. Most kanyarodok vissza oda, hogy ezután volt ez, hogy én élesen beavatkoztam a népesedés ügyébe. Utána el se olvasták, amit írtam, rögtön levágták. És ezt bizonyítani is tudom, utólag is, volt, akit „fülrecenzornak” neveztem el, mert csak a könyv fülszövegét olvasta el, és abból írta meg a levágó kritikát. Akkor rájöttem, hogy az író ki van szolgáltatva a kritikának, nem válaszolhat annak vissza. De én, mint közíró, visz- szaválaszolhatok. Attól kezdve szinte teljesen átálltam a közírásra, és vissza is válaszoltam. Elég keményen, ezért írom most ezt a bizonyos közéleti naplót is, mert végeredményben 25-30 évvel ezelőtti írásaimról, meg az akkori ellenfeleimről azóta már sok minden kiderült, és hát hogy kinek is lett igaza. Már Az orvos halálából kiírtam egy olyan aforizmát, amit aztán maga úgy tudom, hogy később fölvett az összegyűjtött aforizmái közé: „aki magának él, az a halálának él”. Magánélet-magánhalál. Ez nekem nagyon tetszett, az ember könnyebben is élhetne, de jobban tiszteli magát annál, hogy könnyebben éljen. (Fekete Gyula aforizmáiból: Kimondlani a kimondhatatlant, megláttatni a láthatatlant, elkiáltani a némaságot, ez minden idők művészetének örök próbatétele, a lehetetlen örök ostroma. -Az író bizonyítványa a mű, nem a kritika. A kritika a kritikus bizonyítványa. - Irodalmi, művészeti díjat kétféle ember szokott kapni, mindenütt a világon: az egyik azért kapja, hogy rangot adjon neki a díj. A másik azért kapja, hogy őadjon rangot a díjnak. - Ez a nő gyönyörű - lelkesedik az egyik esztéta. - Nem bírok betelni a szépségével. Asó-kapa- nagyharang a mennyből szállt ide, vagy a pokolból, nem érdekel, elég nekem annyi, hogy gyönyörű! Megnézegeti a nőt a másik esztéta, s elismerően bólint: vannak gyönyörű szajhák! - A médiumok, az elektronikus és nyomtatott sajtó, miközben kiírják homlokukra a pártatlanságot, vagy a politika zsoldosaivá szegődnek, vagy uraivá lesznek. - Kerül a szolganépnek zsarnoka! - Az erőszak, a fegyverek hatalma csak úgy hódíthat, ha megaláz. A gondolat, a szellem hatalma csak úgy hódíthat, ha fölemel. - Sok koponya beszakad, míg leomlik egy kőfal! - Némely hatalom fenntartja magának azt a jogot, hogy a vitát mindig ő zárja be. Ha érveiből kifogyott, magát a vitatkozót is. Panoptikum: Diktátor: Rombolkozom, tehát vagyok. Diplomata: Fondorkodom, tehát vagyok. Nagy főnök: Zordonkodom, tehát vagyok. Hivatalnok: Fontoskodom, tehát vagyok. író: Zsoldoskodom, tehát vagyok. Koldus: Rongyoskodom, tehát vagyok. Szajha: Gombolkozom, tehát vagyok. Filozófus: nem gondolkozom, tehát vagyok.) Tehát a sci-fi. Gondolkodtam, vajon miért írta. Akkortájt valami négy évig egyáltalán nem is jelent meg, a gyerekkönyvek általában menedékül szolgálnak az írónak, a sci-fi ugyancsak, az még természettudományos érdeklődésére is vall. Azt írja valahol, borzasztó, amikor választani kell akár pályát, akár asszonyt, mindig ki kell hagyni a többit. Ez az ember életének a leszűkítése. Egyébként az is jellemző, hogy nem bölcsésznek ment. 67
