Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Tatay Sándor: Baleset a kék tavak között

vé változott. De mellettünk hegyesen az égbe szúrva szálfenyők magasodtak fel, elzárták a látóhatárt és helyette tövükben a sárga és vérpiros levelű bokrok, bogyók és a tűlevelek barna szőnyege új színpompát kínált.

Később egy törésben a fenyőfák is elmaradtak alattunk és akkor már a tavak, fasorok, falvak elmerültek egészen a kékesszürke párában, csak helyüket lehetett sejteni, de annál határozottabban emelkedtek ki a medencéből a környező hegyek s csúcsaikon kirajzolódtak a kopasz sziklák ákombákomjai. Váratlanul zökkentünk bele a felső állomás épületébe és amint a kapun kiléptünk, barátságos hegyi üdülőtelepen találtuk magunkat. Szabályos erdei sétányon kellett megtennünk két-három kilométert, hogy elérjünk az átszállóhelyhez. Ezen az úton hozzánk csatlakozott két idősebb nyugatnémet hölgy. Mindketten magányos hadiözvegyek voltak. Mindketten tanárnők és az elmúlt tanév végén mentek nyugdíjba. Félrerakott pénzükből most járták a világot. Büszkék voltak rá, hogy a nyugatnémet márka nagyszerű valuta az egész világon. És különösen jó vele kelet felé utazni, mert ahogy haladnak, mindig nagyobb lesz az értéke. Bulgáriában, Görögországban és Jugoszláviában jártak. Le kellett ülnünk egy útszé- li padra, hogy megmutogathassák kirándulásukon készült színes felvételeiket. Megnéztük és megdicsértük. Karintiát most azért járták, mert azzal a gondolattal foglalkoztak, hogy itt telepednek meg valahol a kék tavak környékén. De már le is mondtak róla.- Pedig, úgy gondolom - mondtam hogy ez valóban a világ egyik legszebb tája. A nyugdíjasok paradicsoma lehet.- Oh, a táj igen - hagyták helybe -, csak az emberek. Nem mintha barátságtalanok volnának az idegen turistákhoz. Erről szó sincs. De két hét elég volt megtanulni, hogy maguk közé igazában sohasem fogadnak.- Ez így van minden valószínűség szerint az egész világban. Otthon érezni magát az embernek, az más...- Nem. Vannak különbségek. És mi németek most választhatunk. A háború rettenetes volt. Férjeink halála rettenetes volt. A háborút rettenetesen elvesztettük, de elértük azt, ami mind ez ideig csak vágyálom volt, hogy a pénzünk a világ legjobb valutáival egyenértékű és a pénzünkért nem tesznek különbséget köztünk és az angolszász turisták között.- Ez mindenesetre nagy szó.- Nem is gondolják milyen nagy szó!- Ez valóságos győzelemnek számít.- Na, legyenek mellékgondolatai. Valóban annak számít.

Rosszul ítélt meg, nem voltak mellékgondolataim.

Sőt, azt ajánlottam, utazzanak, ha megint összegyűlik egy kis pénzük Magyar- országra. Utazzanak Romániába, utazzanak a Szovjetunióba. Csodálatos tájakat láthatnak és még sok mindent. Tanárok voltak, művelt emberek... Boldogok lehetnek, hogy jó egészségben megérték nyugdíjas korukat.- Utazunk is - mondták -, független lelkek vagyunk, nincsenek előítéleteink.- Még egy ok, hogy szívből ajánljam hazánkat és a szomszédjainkat.

Az ég innen már sokkal mélyebb kék volt, mint lentről. Felnéztünk és az űrkutatásról kezdtünk beszélgetni. Erről folytattunk vitát, míg meg nem érkeztünk az átszállóhelyig, ahol rendkívüli meglepetés ért bennünket.

27