Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 6. szám - Pete György: A megfogható megfoghatatlan

Moore-ral. De általában is elmondható, hogy az alkotási folyamat gyökere az, amikor a művész befogadóként megérez valamit. A külvilág az ihlető, a művész - más módon - ihletőnk kíván lenni és megteremti, rögzíti mások szá­mára is átélhetővé teszi a jelben saját átélt élményét. A többi nem az ő dolga, ránk, befogadókra tartozik. Végül Kodolányi László, a művész megélte az „örök magyar sors” jóvoltá­ból a maximális kényszereket, s kénytelen volt zseniális megoldásokat találni, a szükségből erényt kovácsolni, hogy minimális eszközeivel hiteles művész­ként megvalósítsa elképzeléseit. (Nálunk a Múzsa mindig mezítlábas, a művész mindig kiszolgáltatott. S az utókor filoszai dörzsölhetik tenyereiket: micsoda gazdag múlt! Nem győzik felfedezni a félreismert zseniket. Persze nem mindenki az, akiről ezt képzelik...) Csúcsa-e életművének a régi, főleg paraszti tárgyakból alkotott szobor­együttes, a feldíszített kapuk? Mindenesetre ihletforrások. Kérdezik a befoga­dót, aki a maga világa szerint értelmezi e jeleket. Hasonlatosan a Rohrsach- teszt tintapacnijához. De többek is ennél jóval. Ősképek, sorsszimbólumok. Magukba szívnak, kontinuitást teremtenek Téren és Időn át. Átélhetjük ben­nük nem csak kis individuumunkat, hanem nembeliségünket, egyetemessé­günket, teremtett örökkévalóságunkat. Városszalonaki címersorozat, 2004 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom