Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
tett Líviával, a soproni származású asszonnyal és arról volt köztük szó, hogy milyen nagyarányú Bécsben a drágulás.- A, Bécs már nem az, ami hét-nyolc évvel ezelőtt volt. Akkor jártunk ott egy hajókirándulás alkalmával és a csillogása feleségemet egészen elkápráztatta.- Akkor igen - erősítette Lívia asszony -, akkor új volt ott minden. Mint mikor egy gazdag papa férjhez adja a lányát. Akkor boldog-boldogtalan üzletet nyitott, portálokat épített, csakhogy mindenki hitelből, mert áradt ide a pénz. Egyszóval új volt az egész, na és elképzelem, hogy megszédítette magukat, mert én láttam akkortájt Pestet és nagy volt a különbség, de most... A bécsiek nem nagyon szeretnek felújítani, csak folytatják az üzletet kitartóan, bár egy kicsit lan- kadtabban. Akkor Budapesten, jól emlékszem, hogy megdöbbentem, 400 forint volt egy kiló kávé, itt 40 schilling. Most már ott 200, itt meg 120. Nem is beszélve némely más dologról. Akkor Budapest olyan sötét volt, hogy féltem, most az ősszel meglepődtem, hogy csak az autó több itt. Az ugyan valóban sokkal több, alig lehet tőlük mozogni. Egyszóval a mérleg nagyot billent és jönne ki csak velem egyszer a piacra, elcsodálkozna. Én tudtam, hogy a feleségem mindenütt talált valamit, ami sokkal olcsóbb, mint Pesten, de lényegében azért meg kellett erősítsem a bécsi asszony szavait. Később a társalgás annyira részletekbe ment a piaci árakat illetően, hogy én kikapcsolódtam és szóba elegyedtem a szomszéd asztalnál ülő ácslegénnyel, akinek panaszait már ismertem Rosával történt beszélgetéséből. Most is makarónit fogyasztott, de nem sajtosán, hanem valamilyen szafttal. A vele való beszélgetésben az életnek egy más szeletét ismertem meg Karintiában. A háborúban apját-anyját vesztett árva sorsát, aki nagy nehezen kitanulta a mesterséget, míg gazdájánál a házicseléd munkáját is elvégezte. De hálátlanság azért nincs benne, gazdáját apjaként tiszteli. Almaiban pedig egy házikó él az erdők közé ékelt falu szélén. Faház, amelyet saját kezével építhet fel, aztán családi élet, melyben igazában emlékezete óta nem volt része. A makaróni, a szüntelen makaróni azért van, hogy egy kis pénzt minden héten félretehessen.- Talán egyszer majd saját vállalkozás? Megelégszik, ha munkája lesz folyamatosan. Most van, most abban még nincs hiány, de ki tudja, mi történik? Mesternek lenni? Ausztriában igen magas az adó, aztán mindenki szeretne hitelben dolgoztatni. O nyugalmas életet akar valakivel, akinek ugyancsak ez a vágya, mert olyat keresett és meg is találta. És dolgozni persze! A munka nem nehéz, ha van mit a tejbe aprítani. Majd együtt lesznek, aztán elmúlik a makaróni korszak. Ott volt a tűzoltó is. De nem volt vele az acélsisakja és valamivel csendesebb is volt, mint akkor. Most az egyik tartományi újságot lobogtatta a kezében, melynek a címlapján nagy kép volt. A kép egy felvonulást ábrázolt nagybetűs felirattal: „Követeljük szabadságjogainkat! ”-Miféle szabadságjogokat követelnek ezek a parasztok itt. Mert úgy látom, parasztok ezek mind. Egy kalap pénzért adnak egy marék zöldséget és még szabadságjogokat követelnek. Betakarították a krumplit, kukoricát, hát most ráérnek és felvonulnak. No, de hagyjuk a fenébe az egészet. 95
