Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

- Tessék - Iréné asszony odament hozzá.- Lesz szíves fölírni, nagyságos asszony. Elsején mindent rendezek. Rendben vagyunk?-Természetesen rendben, Binder úr.

Aztán amint a tűzoltó elment, felém fordult, mintha magyarázattal tartoznék.- Nagyon rendes vendégem, csak ha iszik, egy kicsit bolond. A többiek már ismerik.

Amint a tűzoltó az ittas emberek módján szélesre tárta az ajtót, láttam, hogy egy hatalmas, krémszínű Mercedes úszott a járda mellé. Csattant a gépkocsi ajtaja és a következő másodpercben nagyon elegáns, nagyon jóképű negyven körüli férfi jelent meg a helyiségben.

Többszörös fejbólintással üdvözölte a bent lévőket.- Szervusz, Angelo - köszöntötte a főnöknő. Tehát ő az: Angelo, a volt férj.

Iréné arckifejezése ebben a percben megváltozott és mozdulatai elvesztették

természetességüket. A volt férj leült az egyik sarokasztalhoz, ahol rajta kívül még két férfi foglalt helyet. Egy intelligens arcú szép szál szőke ember, s egy idősebb úr tiroli öltözetben. Poharat kértek és borukból töltöttek Angelonak. Angelo ivott egy keveset, aztán elég távolról odavetette egykori feleségének.- Az ügyről majd lesz mondanivalóm vacsora után. Szeme szögletéből ugyanakkor odapillantott Elfire, aki, mintha rajtuk kívül senki sem lett volna a teremben, elmerülve folytatta társalgását a fiatalemberrel. Iréné ezúttal maga ment a konyhába. Megjárta az utat, amelytől a pincérnő szép lába (ezt a feltűnően rövid szoknya és a leheletszerű harisnya mutatta) finom kék rajza támadt az erecskéknek. Ez az út néhány rozoga téglalépcsőn levezetett a huzatos kapualjba, onnan a több száz éves ház legmélyén elhelyezett boltíves konyhába. Almaiban minden bizonnyal melengette szüntelen a tervet, hogy egyszer modern szép üzemet létesít itt. De ez valóban csak ostoba álmodozás lehetett, hiszen üzletének forgalmát az alacsonyabb árak biztosították és minden üzletnek van alapelve. Ennek az volt, hogy minél kisebb rezsivel hozzon annyi hasznot, hogy felszínen tartsa a családot és semmilyen meglepetésre nem lehetett kilátás a valóságban. Csupán álmodozni lehetett.

Mikor visszajött, látszott rajta, minden erejét megfeszíti, hogy úgy lássák, mintha csak idegen ember elé tenné le az ételt. De hisz idegeneknek ő nem is szokott felszolgálni, hanem csak Elza. Elza pedig most érthetetlenül, úgy látszott, tüntetőleg távol tartja magát ettől a jelenettől.

Míg Angelo asztaltársaival való kedélyes beszélgetés közben fogyasztotta a vacsoráját, én két munkás külsejű fiatalembert figyeltem, akik sajtos makarónit ettek jól púpozott tányérból és sört ittak hozzá. Öltözetükben vagy mozgásukban próbáltam különbséget keresni fiatal magyar munkások közt és köztük. Nem fedeztem fel semmit, olyanok voltak, mint az itteniek az üzemi étkezőben.

Mikor a volt férj végzett a vacsorával, a háziak között különös némajáték kezdődött. Vagyis a számomra volt csak néma, mert suttogásukat nem hallottam.

Angelo felállt és az előtte hátráló Irénét követte a zománcozott kályhaellenzőig, melyet egy fácánkakas színes képe díszített. Ott néhány mondatot mondott neki visszafojtott hangon és a tulajdonosnő akkor rémülten hátrave69