Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka

*

Vacsora után a kandalló tüzénél melegedve ütöttük agyon az időt.

Stein csibukozott, én egy szál magam sodorta cigarettát szívtam, s a beszélgetés kezdett elmélyülni (akár az ismeretség és a belőle fakadó bizalom). Vendégem nem csak azt vallotta be, hogy származása miatt szorongással töltik el a nürnbergi törvények lehetséges következményei, hanem egy váratlan fordulattal azt is, hogy gyerekkora óta hisz a szellemekben, vámpírokban és mindenféle kreatúrákban, melyekről épp eleget hallott az erdélyi hegyek között.- Olvastam is róluk - tette hozzá szemérmesen, őszbe csavarodó szakállát simogatva.

Vili / EZOTERIKUS NYOMOK- Többek közt megvan a házi gyűjteményemben Athanasius Kirchertől az Oedyptus Aegyptiacus - folytatta a kalmár, alig titkolt büszkeséggel a hangjában.- Mint talán ön is tudja, elsőként Kircher gyürkőzött neki a hieroglifák megfejtésének. Lenyűgöző ember volt, elsőrangú szerző. Milyen emelkedett hangulatban lehetett azon a csodálatos napon, amikor rájött, hogy az egyik hieroglifa azt jelenti: „az isteni Ozirisz jótéteményei a szellemek sora által szereztessenek meg...” Aztán persze színre lépett Champollion. Kevély, ám borotvaéles eszű nyelvzseni volt. Micsoda találékonysággal fitymálta le a szent szimbólumokat!- És melyikük hibázott rá?- Isten ments, hogy én tegyek igazságot a kérdésben - szerénykedett Stein.- Egyébként nem is olyan nagyon ritka mű a Kircheré: kevesebbe kerül, mint egy versenyló... De megvan az Amphiteatrum sapientiae aetemae XVI. század végi kiadása is. Állítólag csak két példányt őriznek belőle az egész világon. Az enyém a harmadik.

Igyekeztem eltitkolni hitetlenkedésemet, s bár nem vagyok megszállott dohányos, zavaromat leplezve újabb cigarettára gyújtottam.- A legnagyobb kincsem azonban egy Kabbala denudata. Az ábrái láttán mindig valami misztikus tériszony lesz úrrá rajtam. Nyilván tudja, hogy ezt a művet kivonatosan és csapnivalóan fordították le angolra, és a rossz szöveget aztán nem szégyellték terjeszteni Londontól Glasgow-ig.

Nem tudtam.- Bizonyára hallott már arról a botrányos körről is - folytatta Stein zavartalanul amelyik a brit szigetek irodalmárait úgy lenyűgözte. Volt bátorságuk Golden Downnak hívni. Persze egy ilyen, titkos okmányokat hamisító társaságtól nem telhetett ki más, mint a véget nem érő elkorcsosulás, egészen a Sátán Gyülekezetéig... Ha tudná, kedves Haller úr, hány és hány enyhén szólva kétes auktorba ütközik az ember, ha effajta dolgok tanulmányozására adja a fejét!- Csakugyan?

46