Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

Az eszményi kocsi ajtaja kitárult és három kicsike, de annál csahosabb eb ömlött ki belőle, majd a volán mellől feltűnően csinos, bár szerényen öltözött fiatalasszony lépett ki, és ennek adott át engem az új ismerősöm. így hát nem volt, aki a csomagjaim, a rengeteg apróság felhurcolásában segítségemre legyen, pedig rémülten döbbentem rá, hogy mennyi felesleges dolgot magával visz az ember, ha utóval és feleséggel utazik. Hiába, mindent fel kellett hordani a szobába, mert a kocsit nem lehetett bezárni és történt ez a három kiskutya fáradhatatlan kíséretében és ugatásuk szüntelen koncertjében. Számtalanszor megjártam a meredek és kissé kényelmetlen lépcsőket. Ettől és a hosszú magashegyi

A teraszon

autózás feszültségétől, a gyógyfürdőtől, meg természetesen a nagy lelki megrázkódtatástól, rettenetes fáradtnak éreztem magamat, tele voltam aggodalommal a feleségem miatt és ekkor a kedves háziasszonyom azt ajánlotta, hogy elmeséli az élettörténetét. Erre azért került sor, mert időközben, míg ágyamat hófehér huzattal elkészítette, megtudta, hogy foglalkozásom szerint író vagyok. Tulajdonképpen az Isten küldött, mert az ő élete valóságos regény és mindig úgy gondolta, hogy egyszer elmeséli egy írónak, csakhogy német írónak nem is merné, és ha én egyszer megírom, akkor meg kell fogadnom, hogy sosem engedem német nyelvre fordítani, mert nem szabad, hogy „ezek az emberek itt” elolvassák. Legfeljebb csak később egyszer, a halála után.- A történet, vagyis maga a regény a nővérem esküvőjén kezdődött - mondta a folyosón egy ajtószárfának támaszkodva és hátravetve szép fejét -, de azért egyet-mást a gyerekkoromról is el kell mondanom, hogy megértse milyen jó családból származtam.

53