Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csicsery-Rónai István: Az emigráció gyermekei
így nem kellett ajtóstól berontani a házba, amikor közöltem velük, hogy most pedig foglalkozni (!), nem tanulni fogunk azzal, ami egy magyar iskolában többletet jelent. Hisz például a lányom különben elsőrangú középiskolájában a világföldrajzot, világtörténelmet egyetlen évben futották át - és ez a tárgy nem is volt kötelező. A foglalkozás szó különösen jó lelemény volt, nem tartalmazott semmi kényszert. Volt egy nagy újítás is a mi rendszerünkben az amerikaival szemben: mindig kellett önállóan házi feladatokat írni, memoritert tanulni, verseket előadni. Heti háromszor volt egy-egy óra foglalkozás és körülbelül egy-egy óra házi feladat. Év végén és félévenként vizsgát is tartottunk.- Tankönyvek találása okozta a fő nehézséget. Végül rájöttem, hogy legjobb néha az otthoniakat használni „Rákosi Mátyás, a magyar nép bölcs vezére”, „Rákosi Sztálin legjobb tanítványa” - a gyerekek a hasukat fogták nevetőikben, és kérték, hogy csak folytassuk. Valahogy kihozattam otthonról gimnáziumi Stilisztikámat, Poétikámat és Retorikámat. Ezek nagy becsben álltak, miután ilyesmiknek az amerikai középiskolákban nyomuk sem volt. Irodalmi és történelmi olvasókönyveket már könnyebb volt találni. Matematikát és természettudományokat nem vettünk fel a tanrendbe, hisz nálunk szülők, gyerekek humanista érdeklődésűek voltak. Viszont a hittant és - később - a francia nyelvet nagyon komolyan vettük.- Kis, fátyolvékony oldalas Károli bibliámat az emigrációban is magammal vittem. Annak veretes, a mai beszédtől alig különböző szövegét gyakran idéztük. (A Miatyánkban még „ne vigy minket a kísértetbe” régies változat szerepelt.) Mély benyomást keltett, hogy ez ugyanaz a Biblia volt, amit a börtönbe is bekérhettem, és előtte, a háborúban végig zubbonyzsebemben tarthattam. Csak egyetlen bejegyzést írtam bele. Pál I. Kor.: 15:35 mellé 43:1.13.4h - ekkortól vártuk az első vonalban a szovjet rohamot.- Ami azonban a havi istentiszteleteket jelenti, csak nehezen lehetett elvinni őket.- A zene volt még az egyik főtárgy. Megtanultuk a zenetörténet fő irányait, mindezt lemezekkel vagy zongorán illusztrálva. Lányom Bartók egyik közeli munkatársától kezdte zongoraleckéit, de később a csellóra tért át. Minden évben kikölcsönöztük a Háry János filmet, ami a gyerekek kedvencévé vált.- Lemezek, kazetták és a megfelelő hangversenyek útján a magyar népzene rajongóivá váltak. Az 56-os menekültek közt volt a Magyar Népi Együttes koreográfusa is, akivel egy népi gyerektánccsoportot szerveztünk meg. Ebben barátaink és saját gyermekeink léptek fel és arattak gyakran jelentős sikert. (Amikor a 90-es években lányom egy erdélyi turnén egy egész éjjelt táncolt át és - mint kiderült - több népdalt ismert, mint a legtöbben, társai nem hitték el, hogy nem otthon nőtt fel.)- Volt egy tárgy, amely nem szokott szerepelni a tanrendekben: a közelmúlt magyar politikai története, ami odakinn már történelemmé vált. Megkönnyítette ennek elsajátítását, hogy Washingtonban és New Yorkban gyűlt össze a magyar demokratikus emigrációk vezetősége. Ráadásul fiamnak Nagy Ferenc volt miniszterelnök volt a keresztapja. O nem messze lakott tőlünk Herndonban. Gyakran voltak nála magyar összejövetelek, a gyerekek bevonásával. 3