Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Tarjányi Eszter: Az eltűnt Szent György legenda nyomában
szoktak megjelenni, hiszen logikailag kizárnák egymást. Ebben a költészetben azonban nemcsak a kétféle költői szerep fér meg egymást átlényegítő módon, békésen egymás mellett egy versen belül, hanem a prózai jellegű fantasztikum és fiktivitás a költőiséggel, a dokumentumszerűség a szerepjátékkal, a tragikus hangvétel a komikussal, a nemzeti sors felelős vizsgálata a könnyed szójátékokkal párosulva képes a disszonanciát feledtetően egységes lírai beszédmódot alkotni. Tudatos, önreflektálásra képes hagyományátírás keretei között jön létre mindez, amelyet legtömörebben a 2003-as kötet egyik verse (A torony) szemléltethet: „[...] találkozzunk Elefántcsont-parton. / Van nekem ott egy óriási tornyom. / Abban írom politikai verseim.” Nem pusztán a Szőcs Géza-féle lírára jellemző ez a sajátosság, csak a magyar irodalmi hagyomány líraközpontúsága miatt ebben a műnemben válik leginkább észrevehetővé a tradícióval létesített újszerű viszony. A narratív jellegű prózai és a drámai művei esetében is megfigyelhető mindez, sőt még a legutóbb megjelent „beszélgetőkönyv és dokumentumgyűjtemény” alcímű kötete is sugározza ezt a különböző beszédmódokat egyesítő poétikát, amely ebben a kötetben már nemcsak a költői nyelven, hanem az irodalmi nyelven is túlmutatóan átfogóbb jelentőségűvé válik.' A Rejtő Jenő figurának, a légiós és fűzfapoéta, Troppauer Hümérnek a versére utaló címe - Amikor fordul az ezred - és a korfordulót jelentő értelme, és az ehhez illő súlyos politikai programokat, elképzeléseket, nemzeti sorsproblémákat feszegető tartalom a köny- nyed és komoran felelősségteljes, a népszerű és a népszerűtlen, a kétértelmű és nyilvánvalóan egyértelmű dolgok közötti szakadékot hidalja át. 2. A KONTEXTUS A nemzeti és regionális hagyományok reflektált elsajátításának egyik példaszerű verse a Ló a világító udvaron, amely jól mutathatja ennek a költészetnek azt az erejét, amely a különböző egymáshoz nem illő esztétikai minőségeknek, az egymáshoz csak alig-alig illeszthető hangvételeknek és irodalmi tradíciók felidézésének egységes, organikus formába rendező képességében rejlik. Mivel Szőcs Géza költészete nem vers-, hanem kötet középpontú, érdemes a körülölelő kompozíciót is szemügyre venni. A vers szerkesztett egész részeként először Az uniformis látogatása című kötetben jelent meg New Yorkban, 1986- ban. E kötet egyszerre mutatta be a politikus költőt és a szabadságjogokért, a kisebbségek jogaiért küzdő politikust. Ebből A vendégszerető' avagy Szindbád Marienbadban című kötetbe már csak a verses szövegek kerültek át, a nyíltan politizáló prózai szövegek, amelyek miatt Az uniformis látogatása akkor még sem Magyarországon, sem Romániában nem jelenhetett meg, már kimaradtak belőle. Az uniformis látogatása cím az 1958-as Weöres Sándor szonettre (Az unicornis látogatása) utal, de annak éteri látomásosságával szemben a konkrét fenyegetettség hangulata felé mozdul el, egyszerre jelezve a kétféle tradíció egymást átértelmező jelentőségét. A Ló a világító udvaron másik kontextusa, A vendégszerető', már a kötetszerkezet szempontjából is különleges. Egyszerre válogatott verseket tartalmazó kötet, amelyben a korábbi verseskötetek címlapja is szerepel, és egyszerre új kötet is. Az utolsó egység, amelynek a címe megegyezik a kötet címével, úgy 83
