Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok
Elismerem, a szeretkezésével lenyűgözött, de a levelét, bár legyezgette a hiúságomat, gátlástalan felültetésnek tekintettem, újabb megmagyarázhatatlan rászedésnek, mint az előző húzásait. Péter! Szeretlek. A presszóban szerettem beléd, amikor megláttalak. Talán a kék szemed meg a szőke hajad a bűnös. Isteni voltál az ágyban. Nincs senkim. Veled akarok élni. Csomagolj össze. Holnap tízkor nálad vagyok, és viszlek magammal. Imádlak: Marzia Karórámon a tízesre ugrott a mutató, amikor, farzsebemben ezzel a levéllel, elhagytam az árnyékos mellékutcát, s a presszó elé gyalogoltam. Morbid már az ajtó előtt állt, frissen vasalt sötétkék vászonöltönyben, fején a nélkülözhetetlen szalmakalap, a kezében irattáska.- Késtél - mondta.- Fél percet.- Tőled ez is szokatlan. A szálloda forgóajtaján ki-be áramlott a sok külföldi, a presszó előterében, a napvédők alatt számosán reggeliztek, de Faietti kisasszony nem volt közöttük.- Marzia? - fordultam Morbidhoz.- Mindjárt itt lesz.- Amíg megérkezik, elmesélhetnéd, hogy mit derítettél ki róla. Barátom tetőtől talpig végigmért.- Inkább az otromba telefonodról beszéljünk.- Az vicc volt - lódítottam nevetve. - Annyira beleestél, hogy már az ugratáshoz sincs füled? Morbid egy háromszögbe hajtott hófehér zsebkendővel fölitatta a homlokán gyöngyöző verejtéket.- Szóval? - sürgettem.- Először is tisztázzuk: ő esett belém.- Aztán? Barátom, mintha fontolgatná, hogy otrombának vélt telefonom után mennyit áruljon el nekem Marziáról, egy ideig hallgatott, és többször idegesen az órájára nézett.- Tényleg olasz - folytatta később -, de már rég áttelepedett Amerikába. Egy milliomos üzletember a férje.- Ez minden?- Most fölcsapott Elollywoodban producernek.- Az első forgatókönyvet persze te írod.- Én. Kezemben a nyertes kártyalap.- És a világjárások? A megbízóknak írt beszámolók? - kérdeztem. - Azok hogy jönnek ide? 52
