Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok
mellé, hogy ott hajlítgassa tovább a parányi lábujjait, keleti kényelemben, fesztelenül.- Nem baj? - kérdezte.- Dehogy. Sőt.- Mit jelent a sőt?- Azt, hogy szép a lába. Amikor kezébe adtam a poharat, ismét a szemembe nézett, megint olyan hamiskásan, mint az ajtó előtt.- Tegezhetem?- Persze.- Akkor szervusz.- Szervusz - koccintottunk. Marzia fenékig ürítette a poharat, ahogy a gyakorlott ivók.- Ez tényleg finom.- Töltsék még?- Légy szíves. Miután én is ittam néhány kortyot, eléje ültem.- Morbidtól tudtad meg a címemet?- lSen; r- O kísért ide?- Nem. Egyedül jöttem.- A barátom titkos garzonjából? Marzia csodálkozott.- A barátodnak titkos garzonja van?- Nem vitt föl?- Nem.- Akkor mit csináltatok?- Sétáltunk a Várban. Az orrom előtt táncoltatott meztelen lábujjak fölkorbácsolták bennem a vágyat, de a nő egyetlen szavát sem hittem el.- Kérdezhetek még valamit?- Persze, csak légy szíves, először tölts. Marzia ismét egyetlen hajtással tüntette el poharából a Villányit, azután rám emelte a szemét, olyan gyermeteg ártatlansággal, mint egy óvodás.- Szóval...? Féltem, hogy idő előtt fejébe száll a bor, ezért rögtön a közepébe vágtam.- A barátomat miért hívtad el a presszóból?- Először járok itt, szerettem volna, ha megmutatja nekem a várost.- Közben nyilván beszélgettetek.- Végig az egész úton.- Kiről vagy miről?- Például rólad. Azt hittem, rosszul hallok.- Pont rólam?- Igen. Rólad.- Miért? 49
