Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok
Megunva a meddő töprengést, elhatároztam, mielőtt hazamegyek, végigsétálok a Duna-parton, hogy friss levegőhöz jussak ebben a duhasztó augusztusi hőségben. Andi egyetlen forintot sem fogadott el tőlem, lévén, hogy Marzia, távoztukban Morbiddal, mind a hármunk fogyasztását a saját számlájára íratta vele. Az árnyékos rakparton a folyam felől áramló szél enyhített a kánikulán. Miközben a sétány korlátjára dőlve jártattam tekintetemet a mocskosán habzó vízen, észre se vettem, hogy valaki nem veszi le rólam a szemét.- Zavarhatom...? Megfordultam. Egy ismeretlen férfi állt előttem.- Tessék.- Nem szeretném rabolni az idejét...- Hallgatom, mondja. A férfi gyors mozdulattal cigarettára gyújtott, mintha eközben szedné össze a gondolatait.- Ha jók az értesüléseim - kezdte -, ön és a barátja abban a presszóban - mutatott a szálloda felé - beszélgetett egy hölggyel. Igaz?- Igaz.- A barátja és a hölgy előbb távozott, mint ön.- Igen.- Nem tudja, hová mentek?- Nem.- Kár - komorodott el az arca. Ebben a pillanatban bántam meg, hogy szóra méltattam ezt az alakot, és válaszoltam a kérdéseire. Ösztönösen arra kellett gondolnom, hogy egy Morbid miatt rám állított belügyessel kerültem szembe. Megkeményítettem a hangomat.- Maga szimatol utánam?- Eszem ágában sincs.- Nyomozó?- Csak nem képzeli?- Ha mégis nyomozó, idéztessen be a kapitányságra, és ott faggasson! Ereztem, sőt láttam is, hogy nyeregbe kerültem, a férfi viselkedése ugyanis gyökeresen megváltozott.- Az ég szerelmére... Hogy lehet ennyire félreérteni valakit...?- így - hagytam faképnél. Szerettem volna megszabadulni tőle, de nem sikerült, mert a nyomomba eredt, és utol is ért.- Egy pillanatra...- Ha nem hagy békén, rendőrt hívok! - álltam meg.- Nincs szükség rendőrre, csak abban segítsen, hogy hol találhatom meg azt a nőt.- Már mondtam, hogy fogalmam sincs.- A barátja címét biztos tudja.- Tudom, de magának ahhoz semmi köze.- A barátja címéhez tényleg nincs közöm, de azzal a nővel fontos találkozóm lett volna, és elkéstem, pedig... 46
