Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Mánta György: Hurok
- Most lebuktunk.- Ne szarj be, mindenki oda ül, ahova akar - válaszolta Morbid. A vendég közben folytatta, amit félbehagyott. A magánhangzókból kecses öblöket formált, a hosszú szárú mássalhangzókat viszont alaposan megnyújtotta, sőt egyiket-másikat még ki is cifrázta, mint aki különös örömöt talál ezekben a cifrázatokban. Morbid egyetlen pillanatra sem vette le szemét a könnyed mozgású kéz hajladozásáról.- Az biztos, hogy nem verset ír - mondta.- Inkább elbeszélést - próbáltam én is találgatni.- Persze az is elképzelhető, hogy levelet fogalmaz a távoli szerelmesének.- Vagy a végleges szakítást indokolja ilyen hosszadalmasan.- Lehet. Az ismeretlen nő, mint aki elégedetlen az immáron több oldalnyi szövegével, vagy meggondolta magát, lapozott a füzetben, a zöld tollat a kékre váltotta, azután ismét munkához látott. De alig vetett három vagy négy sort a kockás papírra, hirtelen az órájára nézett, a toll hegyére illesztette a kupakot, fölemelkedett a székéről, és elindult a kijárat felé. Amint megkerülte az asztalunkat, megint ránk mosolygott, most már-már kihívóan, mintha így szeretné jelezni, hogy nem volna ellenére a közvetlen megismerkedés. Morbidot ez a kihívás valósággal lázba hozta.- Siess utána, és lesd meg! Engem cserbenhagyott a bátorság, Andihoz fordultam segítségért, ő sohasem tagadta meg a kérésemet. Öt perc alatt már kis is derítette, hogy az új vendég a recepcióban tartózkodik, egy éjszakára bérel szobát, a származására nézve lengyel, a keresztneve Wanda, a vezetéknevét azonban nem sikerült megértenie. Morbid bizalmatlanul hallgatta végig a beszámolómat.- A lengyelek általában nem ilyen alkarnak - mondta.- Mit csináljunk, ő ilyen. Újabb ötlet híján csak néhány percig maradtunk szótlanul, mert a vendég megjelent az ajtóban, és határozott léptekkel közeledett, nyílegyenesen az asztalunkhoz.- Signori - kezdte hamisítatlan olasz dallamossággal -, parlano italiano?- No - felelte Morbid.- Und deutch?- Deutsch schon - mondtam örömmel, mivel Morbid is, én is elég jól beszéltünk németül. A nő ravaszkás mosolyt csalt az arcára.- Én magyarul is tudok.- Tényleg?- Igen.- Es hol tanult meg?- Firenzében. Több nyelvet is megtanultam otthon. A váratlan fejlemény mind a kettőnket felvillanyozott, a kölcsönös bemutatkozás után asztalunkhoz invitáltuk Marzia Faiettit. A társalgás magyarul 44
