Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Tornai József versei
Az utópiák vége Whitman még nem tudhatta, és Petőfi és Rousseau se tudhatta, ahogy Shelley és Diderot, az enciklopédisták se tudhatták, amitől a XX-XXI. század már nyög: hogy az ember szabad, de nem tökéletesíthető, ravasz, de zavarosabb a vize, mint az Amazonasé, a „Wille zur Macht” egészen eltakarja benne a világosságot, a „struggle for life” sötétebb indulataiban, mint a Grand Canyon hasadéka. Az ember nem isteni lény, az ember nem sátáni lény, az ember kis erdei nyiladék, de halála előtt kitárja szárnyait a mindenségbe. Oriáslepke. A szégyen-fajhoz tartozom A szégyen-fajhoz tartozom. Létezés-kényszer. Pláború vagyok. Hajó, érték-eltöréssel. A neutron-agyú csillagok kiáltoznak: adjátok vissza az atomjainkat! Nem a semmi győz a lét-mérkőzésen: nyálkás ágyékotok a nihil-megvetésben. 2
