Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Torjay Valter: Gondolatok egy Szinyei-fotográfiáról

gó úr és az elegáns, világos ruhájú férfi, aki a szélen, tőle jobbra épp gyufájával bíbelődik. Öltözete alapján akár művész is lehetne. A társaság megjelenéséből sejthető, hogy többen a nemességhez tartozhatnak, valószínűleg nagyon régen ismerik egymást. Szinte tapintható a több évtizedes kapcsolat. Sajnos vidéki műtörténésznek nehéz feladat lenne a képen szereplő többi „cimbora” azonosítása, de bizonyos vagyok abban, hogy a Szinyei-kutatás sok mindent tisztázhat a későbbiekben, amennyiben más kópia nem ismeretes, én mindenesetre még nem találkoztam hasonlóval.

A helyszín már azért sem lehet kétséges, mivel a versóra ráíratott, a ,Jer- nyén” - megjelölés. Szerencsére ma is áll az a klasszicizálóan egyszerű, nemes szépségű kúria, amelyet a művész nősülése után nem sokkal építtetett, s nyilván stílusába is erősen beleszólt1. Némi hellenizmus érződik finom arányain. Egy 1910 körül készült, Szinyei Merse Anna által közölt felvételen is látszik az oszlopos kis portikusz, amely egyben verandaként is szolgált, s futónövény nőtte be sűrűn. (3. kép) Jól látható ez a beszélgetők háta mögött is, akárcsak az ablak, mely az épületről készült felvételek alapján is a bejárati ajtótól jobbra helyezkedik el. Az ajtó már épp’ lemaradt Félix egyébként nagy rutint és kiváló érzéket eláruló felvételéről. Vannak adatok arra nézve, hogy szenvedélyes amatőr fotográfus volt.2

Elgondolkodtam, mikor a felvétel megszerzése feletti elérzékenyülésemen és boldogságomon úrrá tudtam lenni: mennyi érdekes vonatkozása van annak dacára, hogy az épp’ aktuális összejövetel okát és résztvevőit egyelőre nem ismerem.

Elnéztem a művész napbarnított arcát, s arra gondolok, hogy rengeteget lehetett a szabadban. Nem véletlen ez, hiszen Szinyei tragédiája részben abban

77