Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász
Visszamegyünk a földbe, kinő rajtunk a fű, megeszi a tehén... A halál különösebben nem érdekel. Nem érdekel az sem, mi lesz velünk a halál után. Nem is tudjuk, hiszen eddig még senki sem jött vissza. Én ebben a sorozatban végig kérdeztem az agyagtól. Azt válaszolta, hogy az ember szépen visszasimul a földbe, megint földdé válik. Az agyagban, amiből dolgozom, minden organikus szervezet jelen van. A víz viszi az iszapot, és valahol lerakja. Ezért csináltam a hordaléksorozatot, mert egy árvíz után minden elképzelhető dolog összekerül a parton, és egy idő után minden beleveszik a földbe, ahol olyan kémiai változásokon megy keresztül, amelynek következtében egységes tele- vénnyé alakul. Amikor elkezdek dolgozni, akkor ilyen agyag kerül a kezembe, amiben minden benne van. Az én dolgom nem a látható dolgok lemásolása, hanem a láthatatlant láthatóvá tenni. Mindazt láttatni kell, ami az agyagban benne van. VILÁGIÁRÁS, OKTATÁS Munkásságának fontos része a világjárás, ahova személyén keresztül vitte/viszi a magyar kerámiaművészet hírét is. Nyilván a világ számos egyetemén kapott volna jól fizető állást. Miért jött újra és újra haza, ahol - főként pályafutásának első évtizedeiben - számos sérelem is érte? Nehéz válaszolnom. Bizonyára azért jöttem mindig vissza, mert itt vagyok itthon. Nekem itt vannak a járataim. Ott kinn nem tudom, hogy mi micsoda. Megtanulhatja. Ezek nem tanulhatók. Az hogy engem - nemes értelemben - mik izgatnak fel, azt csak itthon tudom. Ahogy mondani szokták, itthon félszavakból értjük egymást. Bizonyos dolgok rokonszenvesek, mások nem. Bizonyos ételeket szeretek, már az illatától éhes leszek, más ételektől inkább elmegy az étvágyam. Ezek nagyon nehezen magyarázhatók. Racionálisan nem is. Igen hívtak sokszor, ígértek fűt-fát, kérték, hogy maradjak. Könnyen kimehettem volna 56-ban is. Elég jól tudok németül. Német nyelvterületen otthonosan is mozgok, de egy jó magyar viccet németül soha nem tudnék elmondani. Nem játszott közre az az érzés, tudat, hogy itthon fontos dolgai vannak? Például - és ez a naplójából világossá válik - a főiskolai oktatás megreformálása, a magyar kerámiaművészet megismertetése a világgal. Nekem a hivatástudat meg hasonló kifejezések - nagy szavak. Én a következőképpen kerültem a főiskolára tanárnak. 1957 júniusában diplomáztam. Jöttem ki a diplomavédésről, és nagy szomorúan bandukoltam a folyosón, hogy most vége ennek a jópofa iskolának, amit én nagyon szerettem. Most hova megyek - hiszen 57-ben minden olyan kilátástalan volt. Fogalmam sem volt, mi lesz velem. Ahogy bandukolok, a folyosón, jön velem szembe Borsos Mik14
