Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász
GÁL JÓZSEF A földszobrász INTERJÚ SCHRAMMEL IMRÉVEL Schrammel. Néhány évtized múlva már keresztnév nélkül emlegetik majd, mint legjelentősebbeket: Munkácsyt és Csontváryt, Van Goghot és Picassót. Joggal, hiszen valami olyasmit hajtott végre a kerámiában, mint egykor Bartók és Kodály a zenében. Visszament gyökerekig. A kerámia tiszta forrásáig - az „anyaföldig.” Művészetének három fázisa: szemlélődés - kérdés - felelet? válasz?. „Fél évszázados pályámon azt tanultam meg, hogy ha az anyagot faggatom, pontosabb válaszokat remélhetek, mint amit magam adhatnék.” Beszélgetésünk során rendre visszatért mondataiban két szófordulat. Az egyik: akkor elkezdtem gondolkodni azon, a másik: véletlenül. A véletlen persze örökös meditálásának méltó jutalma. Az 1933-ban született Schrammel Imre 1957-ben végzett az Iparművészeti Főiskola porcelán szakán. Tanulmányai befejezésével nyugdíjazásáig itt is tanított. Oktatói munkája mellett első rövid életű munkahelye a Hollóházi Porcelángyár volt, majd 1996-tól Herenden alkotta meg karneváli figuráit, amelyekre Európa-szerte fölfigyeltek. Szerteágazó tevékenysége a kisplasztikától a több 10 négyzetméternyi területű reliefekig terjed. Fontosnak tartja szimpózium-szervező munkáját csakúgy, mint a különböző nemzetközi szakmai szervezetekben való részvételét. Első hazai sikerét 1970-ben aratta, a Pécsi Kerámiabiennálé I. díját nyerte el, nemzetközi sikereinek sorát pedig az 1971-es Faenza-i díj nyitotta meg. 1966- ban Munkácsy-díjat, 1987-ben Érdemes Művész címet, 1991-ben Kossuth- díjat kapott. 2007-ben Prima Primissima-díjban részesült, amelynek érdekessége, hogy az elismeréssel járó lovas szobor Schrammel Imre alkotása. Kincsem ebben az esztendőben hazavágtatott gazdájához. AZ ELSŐ ÉVTIZEDEK: GYEREK- ÉS IFIÉIKOR, DIÁKÉVEK Apám családja Ausztriából származik, nagyapám Neusidl am Seeben volt járásbíró. A trianoni határrendezés után, amikor Sopron magyar város maradt, de Vas vármegye egy része Burgenlandhoz került, akkor lett nagyapám közjegyző Vasváron. Ott halt meg, ott is temették el. Apámék mint ifjú házasok Szombathelyen laktak a Borsits utca (ma Engels u.) 4. számú házban. Kézimunka- és szőnyegkereskedésük volt. Kétéves koromban váltak el, és én anyámmal együtt elköltöztem Szombathelyről. Még egyszer visszakerültem a 2
