Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Luzsicza István versei
még egyszer cérnavékonyan felvisított mielőtt a szemeteskukába hajítottuk ennyi volt az elsőszámú közellenséget megsemmisítettük kitakarítottunk és fertőtlenítettünk utána már nem élünk közös fedél alatt egy rohadt rágcsálóval nem is történt semmi más s ha olykor hallani is vélem azt a legutolsó cincogást már tudom hogy üzenetképpen másért nem csak vers után kiált nem. is olyan nagy dolog a halár (Babits) hét a hónap hét a temetés ha egy is sok a hét se kevés egyre-másra nyakra-főre rendületlen megrendülve be-bejárjuk rokon szomszéd barát utolsó útvonalát lábnyomát barát rokon porhüvelye ravatala úgy áll úgy vár úgy hív mintha mennénk haza már csak életen-halálon át néz vissza szomszéd rokon barát túl dimenziókon barát szomszéd rokon rokon barát szomszéd létezése nemlét emlékszel-e amikor még nemrég emlékszel-e? - emlékezet emlék torkot fojtó sablonok meg kell szoknod: megszokod feketéllő tömeg sorai között szemed sarkát rutinosan dörgölöd felrémlik még: szerette a jó bort lagzikon fél éjszakán át táncolt gyermekkori húsvétokon odajártál mindig egy még régebbi őszön sáros cipőt tisztít s vagy hatvan éve az a fess vasutas-sapka s aranycsillagból újat varrtak a váll-lapra és még azelőtt s még előbb azelőtt: 95 Haláli vers
