Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Molnár Miklós: Kedves könyveim első tucatja
partvonalról kibickedve, sóváran irigykedve nézheti, hogy némely asszonyok mennyi mindent tudnak, mennyivel teljesebb emberek, mennyivel szerteágazókban vannak belegyökerezve a világba! Polcz Alaine az ilyen krőzusi gazdagságú, sokfelé szétgyökerezett életű nagyasszonyok legelejéhez tartozott. Olyan élet volt az övé, amelyben évtizedeken át harmonikusan megfért egymás mellett főzés, háztartási végeznivaló, kutatómunka, súlyos betegek ellátása, könyvek olvasása, sőt írása, no meg a teljes értékű feleségszerep betöltése egy jeles író oldalán. Minden sorából asszonyi léttudás, közvetlenség és otthonteremtő nyájasság árad, pontosan és elegánsan, mindenféle elbizakodottság és mesterkéltség nélkül, tisztán, mint egy hegyi csermely. Tizen-egynéhány könyve közt méltán legnépszerűbb a Főzzünk üröminél! - „egy hiteles személyiség konyhai és életvezetési kalauza”. Olvasása közben valami egészen ritka vendégszeretetben részesülünk („a fazekak között ott jár-kél az Isten”), és százával ragadnak ránk azok az apró kis konyhai titkok, a szegénység határtalan gazdagságának kincsei, amelyeket „jó papnak”, jó szakácsnak holtig érdemes tanulnia. LEONYID SZ0L0VI0V: A CSENDHÁBORÍTÓ Azt mondják, Naszrudin, a Közel-Keleten mindenütt ismert és kedvelt kópékirály, minden idők legcsodálatosabb csavargója csakugyan élt, valamikor a tizennegyedik században, és hodzsa, vagyis muszlim papi személy volt. Temérdek csíny és furfangos cselekedet fűződik a nevéhez. Mások meg azt mondják, hogy alakját dervisek találták ki, mégpedig nevelési-beavatási célzattal, hogy a történetei mélyére hatoló tanítványt előrehaladni segítsék a misztikus megvalósulás felé vivő útján. A szufik szemében ő a dervisek fejedelme, a szufi bölcsesség fő-fő tanítómestere. A múlt század első felében élt orosz író, Leonyid Szolovjov egységes történetbe foglalta a híres csalafinta és mókamester megfoghatatlanul sok arcú, kortalan figuráját, és példázatos regénnyé szőtte, Illyés Gyula pedig magyarra fordította. Ahogy kigöngyölődik előttünk az igazságtevő népi hős kalandjainak az Ezeregyéjszaka színeiben tündöklő meseszőnyege, lelkünk megtelik fénnyel és derűvel, sőt bizakodással, hogy eljön az idő, amikor az emberek elkezdik átformálni és megtisztítani életüket, megtisztítva ebben a nemes munkában saját lelkűket is mindenféle hitványságtól. Öszvérét az útszéli fához kötötte, maga pedig mellé feküdt a csupasz földre; fejét egy kőre hajtotta. Szeme előtt megnyílt a magas, sötéten áttetsző égbolt tündöklő csillagképeivel. Ismert minden csillagot: tíz év alatt oly gyakran látta maga fölött a szabad eget. És mindig azt gondolta, hogy a szemlélődésnek ezek a néma, bölcs órái gazdagabbá teszik a leggazdagabb embernél is. Mivelhogy pedig a világon mindenkinek meg van írva a sorsa: a gazdag aranytálból eszik ugyan, de tető alatt kénytelen hálni, s nem adatott meg neki éjfélkor, amikor minden lecsendesedik, kék és hűvös csillagködön át megérezni a föld szárnyalását... 93
