Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Pálfi Ágnes: Poste restante

magadról. íme, tessék: mire volt jó a hősiesség. A rímre én is ráhibázok (nem nagy dolog!), s most félreállok. Bár húgod volnék, annyi szentség: te fejre estél. S itt nincs segítség!

5.

Döbbenetes. De nem tehetek semmit.

Hisz arra várok, engem is kirúgnak.

Ha harc - legyen harc! — mindig ez tüzelt, no meg a becsvágy. - Tán csodáltalak, hogy úgy danásztál, mint bohó tücsök, nem számolván a téllel és a pénzzel; vagy mint a hangya, észrevétlenül szorgoskodtál, s nem érdekelt a státusz.

Én helyetted is fölvettem a kesztyűt, és kard ki kard! támadtam ellenemre. Mindent elértem, mire felfedezték a gyönge nőt. S csupán hogy védekeztem. Önuralmat? - Én hatalmat akartam, nem úgy, mint te, a gyöngék tudományát. Jogom volt rá. Hiszen az én eszem úgy vágott, mint a frissen fent borotva.

Jean D’arc - emlékszel? egyszer így neveztél. Bár némi túlzás, jól esik, bevallom.

6.

Az igazat mondd! Mert valós ugyan a problémád, hogy nem tudsz miből élni, de semmi ahhoz képest, mi velem történt, vagy nem történt meg pontosabban. Pénzem az van. De neked ott a lányod.

Kell ennél több? Én egyedül vagyok, akár az ujjam. S nézd, milyen picurka!

Te többet kaptál tehetségből is.

Köszönd az Urnák, hogy karod erős, csak hát a szíved nem emelkedett még soha talán a tengerszint fölé.

Égi madár vagy? Eltart a határ! - igazat mond (énrólam legalábbis) e kis dalocska. Magot nem vetettem, s az Úristen se vetett énbelém

17