Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
ámde mit kezd a hívő azzal, ha az emberi világban elítélendő viselkedést emel piedesztálra Isten Fia? Fliszen micsoda dolog, hogy nem siet reá váró anyjához?! És mi az, hogy meg is tagadja anyját és testvéreit?! (A testvéreiről most hallottam először.) Marxista nevelődésem során belém dresszírozott kritikai reflexem sem lépett működésbe most. Az a reflex mindent elutasít ugyebár, ami úgynevezett idealista állítás. Ámde itt nagyon is vaskos valóság van jelen, aminek azonban homályba vész igazi, immanens jelentése. Előbb-utóbb meg kell fejtenem! Hogyan került ez a jelenet a Bibliába? Hátrább lapoztam, hogy megnézzem, amit Márk ír erről. Még szikárabban fogalmaz. Gyorsan túl is teszi magát az ügyön, mintha menekülne tőle. Holott arra lenne szükség, hogy terebélyesebben sorolja a részleteket, mert ez a történet így csonka. Előzménye, kiváltó oka kellett, hogy legyen Jézus indulatos szavainak. Lapoztam Lukácshoz, de talán felajzott állapotomból, kapkodásomból következően semmit nem találtam a szóban forgó passzusról. Ugyanígy Jánosnál sem. A könyv legelejére lapoztam, ahol „Üdvösséget az olvasónak!” címmel rövid bevezető állt, amit „A Magyar Bibliatanács Élnöksége” írt alá. Roppant zavarba hozott mindjárt az első bekezdés pár sora, amit szó szerint ide idézek, hogy jobban együtt gondolkozhasson velem az olvasó. „Volt idő - bár még ma is vannak ilyen emberek -, amikor az Egyház „jó” vagy „rossz” sorsát azzal mérték, hogy mekkora a közéleti hatalma, milyen nagy birtokokat és egyéb vagyontárgyakat tudott összegyűjteni. Vannak, akik az Egyház üldöztetéséről beszélnek, ha az egyház régi, nem lényegéből folyó vagy éppen a lényegével ellenkező kiváltságai, befolyása, földi birtokai korszakváltó történelmi események következtében megszűnnek.” Még ilyet! Hát ez olyan, mintha én írtam volna! De egyházi méltóságok álláspontjaként olvasni ezt egy Biblia előszavában?! Lehet, hogy ez nem is igazi Biblia? Valamilyen kalandor kiadás, avagy aranyfogú kádertársam ostoba vicce? Fegyelmet erőltettem magamra és előre-, hátrapörgettem a lapokat, majd megállóit a szemem egy második bevezetőn, amit „Az újszövetségi szakbizottság” írt alá. Ennek első bekezdése így következik: „Az Újszövetség magyar szövegének revízióját a használatban lévő közel félezer éves Károlyi-szöveg nyelvének a mai nyelvtől eltérő volta, valamint az eredeti görög szöveg hitelesebb megismerése tette szükségessé.” Továbbiakban az én hozzáértésemet jócskán meghaladó, egyben azonban tiszteletérzésemet kiváltó leírását olvashattam annak a hatalmas szakmai munkának, ami a kezemben lévő könyv kiadását lehetővé tette. Kiadás ideje: 1956. Tehát: most. Semmi kétség, a hiteles Újszövetséget tartom a kezemben itt, Szófiában, a fent jelzett év októberének tizenötödikéjén, este tíz órakor egy szállodában, testi és - talán - lelki tisztálkodás közben. 59
