Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
így a férfi munkaerő csak nagyapámból és Ferenc bátyámból állt, mikor én 1930-ban a tanyára, a családba kerültem. Nagyapám akkor már jóval ötven fölött járt, fáradni kezdett, így a tennivalók fő terhe a második fitestvér, vagyis Ferenc bátyám vállaira nehezült. Bírta a terhet, tudta a felelősségét, meg tudatta is a rangját. Olyan villogó szemekkel járkált, mintha örökkön azt kutatná: mibe köthet bele? Ö bánt a lovakkal s ez volt a legnagyobb rang. Nagyapám inkább a tehenekkel, disznókkal, méhekkel bajlódott, nagyanyám a baromfikkal, a veteményes kerttel törődött, a lányok meg a háztartással és velem foglalkoztak. így volt általában. Harmadik gyerekként született anyám, aki a paraszti létből elmenekült cselédnek, az urak világába, valahová az ország távoli részébe. Három húga pesztrált engem pelenkás koromban. Két év múltán azonban az életkorban sorra következő Piroska néném is beállt szolgálónak Eötvös ügyvédékhez, akiknek Ladányban volt szép házuk. Anyám azért ment el, mert végleg szakítani akart a számára gyűlöletes paraszti léttel. Nem is láttuk, csak disznóvágás, meg karácsony tájékán. Piroska néném hazajárt a nagy dologidőben, aratáskor, kapáláskor, ez ki volt alkudva az urakkal is. Szerette a tanyát, a mezei munkát, de beállt cselédnek, mert kellett az uraktól kapott pénz arra a ruhaanyagra, cipőre, kendőre, amire otthon nem jutott. Otthon minden pénz adóra, árendára, sóra, paprikára, gyufára, petróra kellett, meg arra, hogy visszaforgatódjék a kicsiny gazdaságba. Cselédnek állt volna a sorban harmadik nagynéném, Ágnes is, csakhogy sehol nem kellett. Anyám és Piroska néném virágjába borult, szemre valót leány korában kínálta munkaerejét eladásra, míg szegény Ágnes bandzsa volt, púpos, születéskori balesetből kifolyólag bicegős, általában távol attól, hogy kellemes külsejűnek legyen mondható. Külsőségbeli hátrányait azzal ellensúlyozta a sors, hogy természete, lelki alkata szerint az angyalok is mintának tekinthették volna. Imádtuk is mindannyian. Nagyapám szinte rimánkodott neki, hogy kímélje magát, ne feszüljön meg a nehéz paraszti munkában. Örökké féltünk, hogy megerőlteti magát és lebetegszik. Végül úgy alakult, hogy bonyolult ismeretségek, kapcsolatok, fél zsák búzák, két pár csirkék útján bejuthatott Ágnes Debrecenbe, ott is abba az intézetbe, ahol a diakonisszákat képezik, akik aztán majd kiképezett állapotukban vadembereket, meg feketéket térítenek az istenhitre. így mondatott. Ágyneműt kellett vinni, manduláját kivetetni, hat rossz fogát kihúzatni és öltözékét feljavítani. Korábban ugyanis nem volt például egyetlen blúza, hanem a fitestvérei által szétrongyolt és kinőtt ingeket viselte, amiket későbben énrám hagyományozott. A nagy erőfeszítéseket kívánó előkészületek ellenére három hónappal későbben, egy szűrővizsgán, tizenhatod magával kitették. Azt mondták, gyenge a szeme és azért nem alkalmas. Gyanítottuk, hogy nem az volt ővele a baj, hanem ő is, meg a többi elutasított is az elvármái kevesebb ajándékot vittek az intézményi elöljáróknak. Azok viszont ettől függetlenül megrémülhettek a mély szegénységből támadók rohamától s óvni akarták ellenében intézményüket és jómagukat. Tanultak az 56
