Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 3.)
3 CSÁK GYULA Háttér (ÖNÉLETRAJZI RÉSZLET 3.) 17. Az áramló tömeg betöltötte a termet. Itt-ott kicsi örvények létesültek, meghatározó személyiségek körül. Más rangosak mögött úgy rendeződött az alkalmi kíséret, ahogyan hajók nyomán torlódnak a farvizek. A meghívottak élvezték az állami fogadások istálló melegét. A tanácsos változatlanul húzta a karomat, amíg egy olyan kis termetű, finom arcú emberhez nyomakodtunk, akiről álmatag mozgása és tekintete alapján alig volt hihető, hogy valaha is nagyon akart valamit az életben. - Ö a maga partnere - súgta a tanácsos. - Vele kell beszélgetnie. Az útimarsallal nyilván megegyezett a bőrömre s már át is vette sorsom irányítását. Ez nem volt kedvemre való. A tanácsos az unatkozni látszó fazon elé lépett, széttárta karjait és úgy lelkendezett, ahogyan rég nem látott ismerősök üdvözlésekor szokás. Velem közölte, hogy ez miniszter és nagyon fontos ember. Minthogy némán álltam, rám förmedt: Mondjon már valamit! Sértett a hang, de a békés hajlandóság győzött bennem és engedelmeskedtem. - Egyetlen racionális dolog a valóságban az irracionalitás valószínűsége - mondtam. A tanácsos úgy kapta rám a tekintetét, mintha darazsat nyelt volna. - Ezt mért mondja? - kérdezte rekedten. - Mert igaz. - Mondjon valami mást. - A természet öntudatlan és kegyetlen. - Ezzel meg mit akar? - Ez is igaz. Ráadásul, ha a természetnek nincs öntudata, akkor az embernek sem lehet, hiszen a természet része vagyunk. Miképpen beszélhetünk mégis emberi öntudatról? Pláne osztálytudatról? Kérdezze meg tőle. - Fölösleges dolgokról ne beszéljünk fölöslegesen! Az ilyen kérdések csak hasonlókat ellenek! - Semmiképpen sem önnel akarok erről beszélni, hanem ezzel a fontos emberrel itt előttem. Fordítsa neki, amit mondtam! Lilára váltott a tanácsos arcszíne. Tudnia kellett azonban, hogy - kapcsolatunk geneziséből következően - hozzám hasonlóan ő is kiszolgáltatottja a helyzetnek és nem viselkedhet kénye-kedve szerint irányomban. Rutinos tolmácsoló volt, mert hozzávetőleg olyan hosszan beszélt a miniszternek, mint én őneki. Ez adta a dolog hitelét. S miután „átment” a kérdés, csodálatosan elszállt az álmos homály a kis ember arcáról. Élénkség áradt szét rajta. Csücsörített, hunyorított, végül derűt sugárzott, amikor felszúrt okos tekintetére. - Nézze, kérem. Nagy Sándor óta ismert a gordiuszi csomó megoldása. A természet átalakítása, meg a társadalom átalakítása azonban bonyolultabb művelet. Az eredendően 47
