Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 2. szám - Czakó Gábor: Beavatás(ok)
A kultúra maga a nép; az alapvető értékekben együtt gondolkodó közösség. Ha nincsenek alapvető.\ közös értékek, nincsen kultúra, de nép sincs, csak tömeg. Ahogy nincsen vizuális kultúra, vagy nazális, úgy tömegkultúra sincsen, legföljebb szórakoztatóipar. Ez zsibbaszt, szétszór és kikapcsol az életünkből, a kultúra ellenben bekapcsol. * Korunk szemben áll a kultúrával, mivel az először is nem csinál pénzt, sőt, közösségi, erkölcsi és szellemi jellegénél fogva akadályozza a gátlástalan haszonszerzést. Nem csoda, hogy a kultuszt mostanára nagyjából kiüldözték a művészetből. E kultúrharc eredménye a giccs, a kultusztalan, szellemi tartalom nélküli, műnek látszó bármi. Akkor is, ha lokálban árulják, akkor is, ha álszent módon templom falára pingálják. A kultikus álcában megjelenő giccs a legundorítóbb. Nézzük tovább a kultúra vonásait. A hátúra hangja a csönd. Ezért nem fordul elő a diszkóban. A csönd az elmélyedés, a megrendülés, a fölébredés, a bekapcsolódás, a megértés, a tisztaság, a bölcsesség hanga. A giccs hangja a zaj. A kultúripar eseményei mind villogok, harsányak, tömegesek. Minél nagyobb egy díj, kiosztása annál lármásabb, rikítóbb, nyálasabb. A kuliéira megrendít, a giccs megőijít. A kultúra kataiüikus, tisztít, a giccs szennyez. * A globalizáció a maga képére egységesítette a művészeti folyamatokat, és kemény kézzel vezérli őket a nemzetközi műkereskedelem révén. A művek forgalmazói által gyártott - szigorúan kultusztalan! - termelési szabványt izmusnak nevezik, és a piac igényei szerint rendszeresen változtatják. Ha a piac telítődik, új izmust/szabványt dobnak be. Holott: A kultúra alkotása örök, a giccséfogantatása pillanatában salak. Ezért lehet cserélgetni és szabványosítani. A kultúra az időt nem ismeri. A versenyt sem, a piacot sem, még kevésbé a fejlődést. A művészettudomány/esztétika föladata, hogy a koholt szabványokat rákényszerítse az alkotókra: csak azt a művet juttatja be a piacra - értékeli, díjazza stb. amely megfelel a hatályos szabványnak. Gazdaságkor sajtó- és általában nyilvánossági viszonyai között, a leváltott valóságban az igazi művész és alkotása csak elvétve jut el a közönséghez, lappangani kényszerül. Ezenközben az emberek milliárdjai szellemi szeméten tengődnek. * Az ISO, a minőségbiztosítási rendszer szerint előállított műtárgyak: - zenék, képek, versek stb. - csak a fogyasztás szintjén találkoznak az emberrel, föntebb, a lét terében, a szépség, jóság, igazság, szeretet körében soha. Ez áll „szórakoztatókra” és az ún. „komolyakra” egyaránt. A kultusztalan civilizáció fő tünete az alacsony- és magaskultúra elkülönülése, mindkettő üres civilizátum, áru, az igazi kultúra álarcában. Az a különbség köztük, hogy egyik ezt a fogyasztói réteget célozza, a másik azt. A kultúra tétje az üdv, a giccsé a bevétel. 43
