Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza

Cini, utána pedig Vass István - mindkettőt a Jóisten nyugosztalja! - le merte írni, hogy van nyugati magyar költészet, és ennek kapcsán a Népszabadságban megemlítettek né­hányat közülünk. Ez akkor csoda számba ment. Persze, az ember bízott benne, hogy egy Fáy Ferenc versköteteim igazra válhat, mármint, hogy az „írást egyszer megtalálják”. Balázs G.: De azt is írod valahol, hogy az írott szavak elégnek, a beszéltek megmarad­nak... Makkal A.: így van, igen. Ez is igaz, hiszen az ember nem egyedül van külföldön. Chi­cagóban volt egy jeles magyar közösség. Itt van kedves jó Sass Márton barátom felesé­gével, ők is szerveztek programokat. Van egy magyar baráti közösség, amely Itt-Ott né­ven működik. Az elnevezés Adytól származik: Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol... Van egy tó Ohióban, úgy hívják, hogy Lake Hope, vagyis a ’Reménység tava’, ahol rend­szerint összejön legalább kétszáz ember pár napra, de lehet, hogy kétszázötven is. Az Itt-Ott búcsúestjén mindig rendeznek egy Ki mit tud?-ot, amelyen bármelyik résztvevő előadhat valamit. Utána tábortűz, és szalonnasütés következik. Vannak kisebb kulturális programok is az év során, ahova eljön 3 0-40 ember. 1989-90 óta a magyar kö­vetségen Washingtonban is lehet ragyogó irodalmi esteket rendezni. Előtte, mondjuk így, követségen nem nagyon lehetett, de azért minden városban, mindenütt volt vala­milyen magyar társaság. A clevelandiek ebben már régóta elöl járnak, hiszen volt egy kor­szak, amikor Clevelandben majdnem negyedmillió magyar élt. Ott van dr. Nádas Gyula, aki most töltötte be századik életévét. A különleges ebben számomra az, hogy apámnak nemcsak osztálytársa volt, hanem egy padban is ültek Kecskeméten a gimná­ziumban. Furcsa arra gondolni, hogy ha élne apám, most ő is százéves volna, ő viszont csak a nyolcvankilencet érte meg. De kérdésedre válaszolva: nagyon nehéz, fájdalmas, szomorú volt elviselni, hogy verseim a hazámban nem jelenhettek meg. Mindig örül­tünk, amikor valaki megkapta a postán feladott könyvet; néha előfordult, hogy egy-egy utas szerencsésen behozott egy példányt. Balázs G.: Te magad hogy tudtad tartani a kapcsolatot a magyar írókkal, a magyar iro­dalommal? Hiszen akkor nem volt internet, a posta az tudjuk, hogy hogyan működött. Makkai A.: Volt nekem egy drága édesanyám, akit Ignácz Rózsának hívtak, s aki 1909- től 1979-ig élt. Anyám jövedelme egy jelentős részét arra fordította, hogy mindig, ha va­lami megjelent, pl. egy Weöres Sándor-kötet vagy egy Károlyi Amy-kötet vagy egy Vass István-kötet, megvette nekem, és ajándékba küldte. Előfordult, hogy egy hónap alatt négy-öt csomag is érkezett hozzám. Ily módon föl is gyülemlett egy 3500 kötetes könyvtár. Anyám hetente két levelet írt nekem három sűrűn gépelt lapon, mindegyik ol­dalon 1 -es sorközzel. Balázs G.: Beszámolót Magyarországról? Makkai A.: Hogyne, hogyne. Ilyesmikről tudtam pl., hogy Illyés azt mondta az írószö­vetségben: a Szovjetunió történelmi tévedést követett el, amikor ellenforradalomnak bé­lyegezte a Munkástanácsok összejöveteleit, és így tovább. Anyám leveleire nem illett nem 176

Next

/
Oldalképek
Tartalom