Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
Cini, utána pedig Vass István - mindkettőt a Jóisten nyugosztalja! - le merte írni, hogy van nyugati magyar költészet, és ennek kapcsán a Népszabadságban megemlítettek néhányat közülünk. Ez akkor csoda számba ment. Persze, az ember bízott benne, hogy egy Fáy Ferenc versköteteim igazra válhat, mármint, hogy az „írást egyszer megtalálják”. Balázs G.: De azt is írod valahol, hogy az írott szavak elégnek, a beszéltek megmaradnak... Makkal A.: így van, igen. Ez is igaz, hiszen az ember nem egyedül van külföldön. Chicagóban volt egy jeles magyar közösség. Itt van kedves jó Sass Márton barátom feleségével, ők is szerveztek programokat. Van egy magyar baráti közösség, amely Itt-Ott néven működik. Az elnevezés Adytól származik: Itt valahol, ott valahol Esett, szép, szomorú fejekkel Négy-öt magyar összehajol... Van egy tó Ohióban, úgy hívják, hogy Lake Hope, vagyis a ’Reménység tava’, ahol rendszerint összejön legalább kétszáz ember pár napra, de lehet, hogy kétszázötven is. Az Itt-Ott búcsúestjén mindig rendeznek egy Ki mit tud?-ot, amelyen bármelyik résztvevő előadhat valamit. Utána tábortűz, és szalonnasütés következik. Vannak kisebb kulturális programok is az év során, ahova eljön 3 0-40 ember. 1989-90 óta a magyar követségen Washingtonban is lehet ragyogó irodalmi esteket rendezni. Előtte, mondjuk így, követségen nem nagyon lehetett, de azért minden városban, mindenütt volt valamilyen magyar társaság. A clevelandiek ebben már régóta elöl járnak, hiszen volt egy korszak, amikor Clevelandben majdnem negyedmillió magyar élt. Ott van dr. Nádas Gyula, aki most töltötte be századik életévét. A különleges ebben számomra az, hogy apámnak nemcsak osztálytársa volt, hanem egy padban is ültek Kecskeméten a gimnáziumban. Furcsa arra gondolni, hogy ha élne apám, most ő is százéves volna, ő viszont csak a nyolcvankilencet érte meg. De kérdésedre válaszolva: nagyon nehéz, fájdalmas, szomorú volt elviselni, hogy verseim a hazámban nem jelenhettek meg. Mindig örültünk, amikor valaki megkapta a postán feladott könyvet; néha előfordult, hogy egy-egy utas szerencsésen behozott egy példányt. Balázs G.: Te magad hogy tudtad tartani a kapcsolatot a magyar írókkal, a magyar irodalommal? Hiszen akkor nem volt internet, a posta az tudjuk, hogy hogyan működött. Makkai A.: Volt nekem egy drága édesanyám, akit Ignácz Rózsának hívtak, s aki 1909- től 1979-ig élt. Anyám jövedelme egy jelentős részét arra fordította, hogy mindig, ha valami megjelent, pl. egy Weöres Sándor-kötet vagy egy Károlyi Amy-kötet vagy egy Vass István-kötet, megvette nekem, és ajándékba küldte. Előfordult, hogy egy hónap alatt négy-öt csomag is érkezett hozzám. Ily módon föl is gyülemlett egy 3500 kötetes könyvtár. Anyám hetente két levelet írt nekem három sűrűn gépelt lapon, mindegyik oldalon 1 -es sorközzel. Balázs G.: Beszámolót Magyarországról? Makkai A.: Hogyne, hogyne. Ilyesmikről tudtam pl., hogy Illyés azt mondta az írószövetségben: a Szovjetunió történelmi tévedést követett el, amikor ellenforradalomnak bélyegezte a Munkástanácsok összejöveteleit, és így tovább. Anyám leveleire nem illett nem 176
