Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - "Égi és földi szép". Makkai Ádámmal beszélget Balázs Géza
megírta már a múlt idejű imperatívuszt, a kalauz-imperatívuszt: Vigyáztunk a hátsó peronon!-, ilyenre és hasonlóakra gondolok. Balázs G.: Ez 1970-ben megszűnt. A kalauz-imperatívusz megszűnt 1970-ben, mert nincsenek már kalauzok, de nem is régen újra bevezették őket, pl.: vigyáztunk, ugye? MakkaiA.: Igen, igen. Nekem ragyogó informátoraim vannak itthon élő rokonaim révén. Tudom, mi az, hogy szobrózni, tudom, mi az, hogy lelombozódni, tudom, mi az, hogy majd kifeküdtem, sokat tanulok idehaza állandó jelleggel. Aztán csodálkoztam egy időben, hogy a lenyúlni hogy lett tárgyas ige - lenyúlta a pénzt -, amíg valaki föl nem okosított, hogy ezt már Jókai Mór is használta, méghozzá, azt hiszem, zz Arany emberben vagy valamelyik más regényében. Lenyúlta a pénzt. Roppant képlékeny a magyar nyelv. Nem tudom, gondolkodtatok-e azon, hogy hány új szót lehet kreálni csak az igekötőkkel. Vegyük azt, hogy be-, fel-, le-, ki-, el-, meg-, át-, rá-, oda-, szét-, össze-, vissza-, széjjeDazgyoxt. Vehetsz bármilyen igét és mögé teheted, hogy lásd, vajon mi jön ki belőle. Balázs G.: Az egyik új kifejezés - ha már a be-nél tartunk, a bealszik. Ezt nem tudom, hallottad-e. Az én hallgatóim rendszeresen azt mondják, hogy reggel elkéstem, mert bea- ludtam. Makkai A.: Gondolom, hogy ez az angol to sleep in tükörfordítása, mint a következő mondatban: Don’t wake me up I want to sleep in. Balázs G.: Ha már itt tartunk, imádom a szlenget, ezt rólam a jelenlévők nagyrészt - gondolom - tudják. Graffitiket is gyűjtöttem még egyetemista koromban, de azért mégiscsak van egy másik oldala az életemnek, mégpedig a nyelvművelés. Erről mi a véleményed? Normális dolognak tartod? Nálunk ugyanis többen azt mondják, hogy nem, és hogy erre nincs szükség, leaveyour language alone, azaz hagyd békén; ne foglalkozz vele; mit akarja nekem megmondani valaki, hogy hogyan is beszéljek. Makkai A.: Szerintem nemcsak szükség van rá, hanem kötelező is. Feltédenül folytatni kell a nyelvművelést, ugyanis nagyon kopik a helyes szóhasználat. Vegyük például az ikes igét. Majdnem teljesen kihalt a magyar nyelvből. Balázs G.: Hát majdnem, igen... Makkai A.: Érettségizett emberek szájából hallom, hogy eszek, iszok. Egyszerűen borsódzik a hátam tőle. Ez a tárgyas ragozás: én eszem azt a kenyeret, vagyis eszem valamit. Tehát akkor eszek valamit, ha eszem pl. a kenyeret. Erről viszont Arany János jut eszembe, aki azt írta, hogy ,Akár fázom, mikor fázok, akár fázok, mikor fázom, mindig fázok, mikor fázom, s mindig fázom, mikor fázok.” Balázs G.: Megvan a helye... MakkaiA.: Természetesen megvan a helye. Nem olyan nehéz anyanyelvűnek megtanulni azt, hogy utazzék, ahelyett, hogy utazzon és így tovább. Balázs G.: Nincs ma már olyan nyelvművelő, aki azt tanácsolná, amit most mondtál; azért szeretném mondani, mert rögzítjük a beszélgetést. Tehát ma már a nyelvművelők sem mondják, hogy az ikes ragozást vissza kellene hozni. Azokban a helyzetekben, amikor 174
