Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Bozók Ferenc versei
Napkorong A napkorong, e régi tallér aranykorong, azúrba mártva, ki szikla-fogsorokra szórja sugárait. Ezernyi tűszál. A fellegek, barokk habangyalok, vigyázva rejtik el ma reggel őt, ki délidőben ördög és pokol. Ficánkoló neonhalak ma szíveink. December éjjelébe dobva reszketünk. Riadtan ég a csillagos, halas nihil, a Lét sarába rántva. Néma Gyereknek Hangszigetelt ez a kert, meg az udvar, a ház. Csendesen élsz ugye? Vagy befelé kiabálsz? Átüt a csended a nedvesedő falon át. Néma gyereknek az anyja sem érti szavát. Iszapba bújt csigák közt, kavics között találj meg, folyóiradapok között kutass, kutass, ne állj meg. Keress meg engem, Istenem az arctalan tömegben. Idáig én kerestelek. Csitíts szelíd öledben. Keress meg 133 Heidegger
/
