Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 8.)

Most viszont óriási ribilliót csapott. Arcjátékába, mozdulataiba, hangjába beleapplikálta a vadul védekező szüzet, akire haramia támadt. Ha nem ismertem volna már annyira, amennyire, igazinak is vélhettem volna felháborodását. így azonban azzal tudtam le az ügyet, hogy remek szarkasztikus humora van, és pompásan működteti.

Miután elengedte a kezem, ismét lehunyta rövid időre a szemét, azután annak a módján viselkedett, aki nem tudja, melyikbe kapjon rengeteg tennivalója közül? Grimaszolt, csücsörített, felfújta az arcát, ingatta a fejét, mindkét kezével a hajába túrt, körbenézelődött, mintha keresne valamit a lába alatt. Végül a táskájában kezdett kotorászni. Elővette a fésűjét, de csak megnézte és visszatette. Ellenben kivette és kezembe nyomta útlevelemet.- Mindig elfelejtem visszaadni - mondta. - Bárhol szüksége lehet rá. Elkódo- rog mellőlem, és rögtön bajba kerülhet. Ne felejtse, hogy külföldön van. És ne sértődjön meg, ha kérdezgetik. Nem tartja természetesnek, ha kíváncsiak az emberek egy külföldire?

Most én grimaszoltam és csóváltam a fejem.- Készséggel felelgetnék akármilyen nagy létszámú hallgatóságnak, - magyaráztam nekihevülten, - de eltiltottak a nyilvánosságtól! A kínai professzornak, vagy micsodának ugyanakkor lehetőséget adtak titkos kihallgatásomra, vagy minek nevezzem a vele való találkámat? Amit maga szervezett! Nem tartja természetesnek, ha kíváncsi vagyok mindezek hátterére?

Arcát kezdte tatarozni.- Más szemével jobban láthatjuk saját hibáinkat - mondta közben, amit nem értettem, de nem is tartottam fontosnak, hogy ennek a témának a mentén folytassuk a beszélgetést. Vonzóbb lehetőséget kínált a nyakában hordott kő, amely incselke- dőn meg-megvillant a gyertyák fényében.- Ez a gyönyörűség semmi mást nem gyógyít, csak a fülzúgást? - kérdeztem.

Az ékkőre mutattam. Olyan közel nyomtam hozzá az ujjam, hogy majdnem megérintettem. Tolakodó, fenyegető volt ez a mozdulat, de nem látszott, hogy a tolmácsnő megijedt volna tőle. Nyoma sem volt rajta az iménti szuper-pániknak. Sőt, parányit előre is feszítette melle csöppnyi domborulatát, mintha kínálta, vagy várta volna, hogy falusi legénykorom nőhódító stílusában meg is tapogatom a követ, meg a környékét. Bárha bizsergett ujjaimban a pimasz elszánás, úgy megijedtem a tettre váltástól, hogy zsebre dugtam a kezem, nehogy mégis tilos utakra tévedjen.- Ez a kő általában gyógyhatással van az agy tevékenységére - mondta homlokát és állát púderozva. - Javítja a koncentrációt és elősegíti az analitikus gondolkozást. De használják epilepszia, meg apatikus állapotok kezelésére is. Mit jelent a maga údevelében az, hogy előző neve? Mindenütt kérdezik, és nem tudok rá magyarázatot.- Asztma ellen nem használ?- Más dolog - legyintett. - Szóval? Miért van magának előző neve?

Elmondtam. A hozzá kapcsolódó érzelmeimről nem szóltam.- Kínai barátunk úgy értelmezte, hogy magának nemesi előneve van, miként neki is. O nagyon régi, nemesi családból származik.- Örülök, hogy ilyen tekintetben sem hasonlítok hozzá.- Legjobban azt gyűlöljük, aki ugyanazt mondja, mint mi, de másként.- Nincs közös mondanivalónk. Nem azonos a múltunk és nem lesz azonos a jövőnk.

126