Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 8.)

kapálnak Pálék”. Nagyapám vezetékneve volt Pál s ebből következett, hogy vala­mennyi gyerekét így hívták. És persze, anyám után engem is. Hátha még azt is tudta volna a világ, hogy Pál nagyapám is törvényen kívül szü­letett! Gecse volt a valódi apja vezetékneve. Nekem is megmutatták egyszer az ős- Gecsét! Furcsa érzés volt úgy néznem rá, hogy az a villás bajszú, aprókat lépő, szú­rós szemű, azelőtt sose látott ember a vérrokonom. Összes ősömet összeszámoltuk egyszer Dorogi tanító úrral. Nevezetes névvál­toztatásom idején történt ez, amikor az őáltala vezetett negyedik elemi osztályba ke­rültem. Hamar meglelte bennem az alkalmas tanítványt, én pedig az alkalmi apát is részben pótló, művelt embert. Ekkor kezdődött máig tartó barátságunk. Vigasz­talásomra találta ki, hogy szedjük össze lehetséges őseimet. Noha magyar törté­nelmet csak abban az évben kezdtünk tanulni, a felmerült neveket és eseményeket rögtön örökre a fejembe rögzítettem. Nagyapám és Gecse dédapám akkor még élt, ezért csak a föld alatt lévőket szed­tük sorba. Ukapám születésnapját szóbeli közlések alapján 1790-re tehetjük. Arra az időre esik tehát, amikor II. József kezdte visszavonni a rendeletéit. Szakértők szerint hat­van év volt akkoriban az átlagéletkor, így számítva pedig ükapám ükapja együtt szü­letett a Vizsolyi Bibliával. Ha további négy felmenőmről is gondoljuk, hogy együt­tesen legalább kétszáz esztendőt kaphattak a Mindenhatótól, akkor 1389-nél, az első rigómezei csatánál tartunk. Még kétszáz évvel korábbi ősömmel a harmadik ke­resztes hadjárat hordáinak átvonulása idején vajúdik anyja, miközben Anonymus a Gesta Hungarorumot körmöli. Újabb kettőszáz év és még négy rokonom, amelyek legöregebbje tanúja lehetett Vajk megkeresztelésének, ha éppen arra járt. „íme, huszonvalahány atyádfia - nevetett rám a tanító úr. - Kisebb létszám egy átlagos lakodalmi, vagy temetkezési gyülekezetnél -, és átölelitek a Kárpát-me­dencében zajlott magyar történelem ezer esztendejét!” Tetszett nekem ez az áttekintés, emlegettem is baráti köreimben. Sűrűn igényelt életrajzaimban ellenben visszafogottabb voltam. Egyre kevéssé tartottam ugyanis valószínűnek, hogy a káderesek, vagy akárkik, akiknek a kezén átmegy az életrajzom, nagyon főzve lennének attól az őstörténet­től, hogy ükapám csordás volt és gyalog hajtott marhákat Milánóba, a másik előd meg parádés kocsis volt, a harmadik tanyás, a negyedik nádi betyár, a többi meg vá- káncsos, kubikos, napszámos, félrészes. Akármi. Egyszerűbb volt az a meghatározás, hogy felmenőim szegényparasztok. A káderesek számára ez jól érthető kategória. A minősítés szempontjából pedig igen hasznos. Csak a proletárság volt előkelőbb, meg a tizenkilences múlt. 42. Igazított görnyedő pózán a tolmácsnő, én pedig felajánlottam, hogy mégiscsak or­vosért megyek, illetve keresek egy ülőpárnát, ami bevett használati tárgy az ekkora templomokban. Avagy mit szólna, ha vállára teríteném a kabátomat? Hevesen tiltakozó fejmozdulatából arra következtettem, hogy terhére van ajánl- kozásom. Úgy gondoltam azonban, mégis élénkítenem kellene valamiként a leful­ladt légkört, s ha másként nem, hát azzal segítek neki, hogy elterelem a figyelmét 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom