Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 11-12. szám - Vasadi Péter verse

2 2 2 2

V A S A DI PÉTER

Ébrenlét

Éjjel az angyalok megszállta erdőbe keveredtünk. Álltak a fák közt az el nem lobbant, megszelídített villámok.

Éles kard a figyelmük.

Testük színjátszó türelem. Néztük, mit akarnak.

Nem szóltunk, de megértettek s mosolyogtak: Semmit.

Két ujjuk közé fogták a virágot, s nyújtották. Irgalomtól karcsú derekak. Szemükben végtelen tágasság domborodott. De közepén a fekete pont tőrhegy, látják, mi embernek túl kicsi, túl nagy.

.. .Még ne, dadogom.

Jönnek előre. Átlátszik rajtuk a fa törzs, a karám léckerítése s a csikók, gyönyörű testű lovak, táncos léptű szüleik, s föltartott orral beleszimatolnak a fénybe... A főangyal, csutakos vöröshajú odalép hozzám. Elhomályosodik. Sugallja szabatos mondatait: te jól tudod, amit én.

Mi tőletek is tanulunk.

Nem hagy cserben a szó. Éorrás vagy, ha iszol.

26