Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 11-12. szám - Hattyúkép, poézis, stilizáció: lugas
mert benne van Baka István, mindenki benne van, de ezt egy külső ember nem veszi észre. Én se vettem észre. Lajos regényében benne volt Zalán Tibor, Zellei Miklós. Különös, egészen érdekes dolog, ezek a szegedi írók. Nincs is a magyar irodalomban még egy ilyen társaság - Bakától Temesi Ferencig, mindenki megírta a maga várostörténetét -, hogy állnak össze egybe. Mindenki arról beszél, hogy a városban lehetetlen élni, borzasztó ez a város, el kell jönni onnan, de megírták a maguk szép kis könyvecskéit erről a városról, amit mi csak kívülről láttunk, mikor látogatóba járunk. B. P.: Aztán eljönnek, és onnantól kezdve visszavágynak. Mert Lajosnak is Ilia meg Szeged. Meg az évfolyamtársak, akikről mesélni szokott... A. K.: Egyetlen megjegyzést tennék a generációhoz. Ugye, mindenki eljön Szegedről, mindenki „feljön” Pestre. Ln itt Vasban úgy kell mondjam: „felmegy” Pestre. Lajos az egyetlen, aki az egyik végvárból egy másik végvárba kerül el. O - is - egy generáció tagjaként tartható számon, társak vannak körülötte alkalmilag, de igazából soha nem lett tagja semmilyen társaságnak. Egymást segítők brancsának. Sorolhatnánk pályatársait is mint sorsképleteket, talán majd máskor.... Mindenki egyedül van, ő Dani uraságként magányosodott el. Mint író - ezt nagyon aláhúznám. Mert azért ma szőlész-borászként-pomológusként... B. P.: Egy kényszerű élethelyzet lehet ez, amit megpróbált valahogy kezelni/hasz- nálni... A. K.: .. .átpoetizálni. Hat évig írta az Eldorádót. És ahogy megjelent, már „ott volt” a rendszerváltozás - és a regénynek kritikai visszhangja, ha jól emlékszem, majdnem nulla volt. B. P.: Most viszont van neki. Most, hogy újra kiadta, nagy élvezettel olvassák is. A. K.: Tényleg, friss. Annyira bolond szöveg, eszement duma, hogy... B. P.: Ez is érdekes: miért olvassuk ma? Egy hétköznapi olvasó, aki nem tudja, hogy ez egy 88-ban megjelent szöveg, nem fog analógiákat teremteni, hanem jól érzi magát. Szerintem szépen átformálódik ez a szöveg, és levásik róla a korábbi jelentése, amit még a Géczi tud, amit még Te is tudsz, amit még páran tudnak. Lehet, hogy tulajdonképpen az van, hogy a regény most állítja magáról, hogy regény, és nem „csak” egy nemzedék regénye. Fura szöveg ez. Főleg úgy fura, ha az ember melléolvassa Lajos esszéit. Az irónia, a - talán nemzedéki - cinizmus egy az egyben száműzetett Ambrus Lajos életéből és művéből: a nyelv, ami regény építését segítette, a szavak, amik világokat idéztek életté lettek ott, Hetyén, s legyen újságcikk, esszé vagy széppróza ez az élet szólal meg bennük: az az igazi, amelynek része a ház, a kert, a méhes és a szőlőhegy: amit Hamvas megírt már az Öt géniuszban... 25
