Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 1. szám - Szentesi László: Somogyi betyárok nyomában
Társai ennél az esetnél valószínűleg Druzsin Ferkó és Somogyi Jóska voltak, az előbbit „pógárként”, azaz földművesként, az utóbbit kanászként nevezték meg az iratokban. Ebből az időből Juhász Andrásnak további bandatagjait is ismerjük: egy Kisgyótai nevezetűt, Farkas vagy Vutkán József so- mogyszentpáli illetőségű, 25 éves földművest, valamint Bán Gáspárt. Juhász és társai sok rablást hajtottak végre a megyében, de átrándultak Zalába és Baranyába is, valószínűleg nem passzióból, hanem az ellenük kivezényelt katonaság elől menekülve. 1868 júliusában Juhász bandája a Csurgó melletti Csicsómajor ispánját, Kokaly Imrét látogatta meg, a cselédséget egy szobába terelték, a házból pedig használati eszközöket, szivart, enni-és innivalót vittek el. Távozáskor Juhász tíz forintot visszaadott az ispánnak. Nem sokkal később Deutsch Gábor ecsényi haszonbérlőt rabolták ki, bankjegyeket, arany tárgyakat, puskát zsákmányoltak, Deutsch fiainak ujjairól még a gyűrűket is lehúzták. Juhászék Tolnába is átrándultak, Értény községből július 19-én pénzzel, ékszerrel, ruhafélével, kocsival, lószerszámmal távoztak. Nagybajomban fényes nappal rabolták ki Krizsanics József birtokost. Bár a harangokat félreverték, az összesereglett 400-500 ember tétlenül nézte a betyárok garázdálkodását. Októberben a fakosi uradalmi hajdút is ők fosztották ki. A banda elfogására két vadász századot vezényeltek Somogyba, a 186 legényt 18 községbe szórták szét. Bogyai Vince volt mexikói katonatiszt vezetésével tizenegy önkéntes csapatot is szerveztek. Juhász Andrásék előszeretettel időztek az alsónyiresi csárdában, két alkalommal majdnem elfogták őket mulatozás közben. Somogy megye fenyítőtörvényszékének az alispánhoz intézett átirata bizonyítja, hogy Druzsin Ferkót itt lőtték le a pandúrok 1868 szeptemberében. Juhász valamiképpen egérutat nyert, sőt novemberre nyolc főre szaporította a bandáját. Bűntársainak neve is fennmaradt: Somogyi, Molnár, Bracskó, Németh István, Pizdóczi, Markó és egy ismeretlen. Juhász körül egyre szorult a hurok: társait sorra elfogták, illetve lelőtték, csak ő tudott elmenekülni, mint látni fogjuk, a szomszédos Zalába. Haláláról különféle mendemondák keringtek, de a Somogy című lap 1868. december 8-i számában Rimanóczy Alajos megyei esküdt közleményét hitelesnek fogadhatjuk el. Eszerint december 4-én hajnalban a Zala megyei Karos községben élő Lakatos János telkes polgár idegen embert talált istállójában, aki a szelelő lyukon bújt oda valószínűleg még éjszaka. Az üldözői elől menekülő, elcsigázott Juhász András volt a hívatlan vendég. Pálinkát és bort kért a gazdától, majd miután megkapta, ebédet parancsolt, amit a gazda a feleségével megfőzetett, és közösen elfogyasztott Juhásszal. Eleinte jól elbeszélgettek, de miután Lakatos arra kérte a betyárt, hogy mielőbb távozzon, elszabadultak az indulatok. Juhász András szörnyű káromkodások közepette agyon akarta lőni vendéglátóját, aki elmenekült, de előtte titkos jelet adott feleségének, aki megértette azt, és a helyszínen maradt Juhásszal. Lakatos János a közeli mezőről segítségül hívta rokonait, Lakatos Gábor, Lakatos György és Nagy Ágoston fejszével és két lőfegyverrel érkezett az istállóhoz. Lakatos János úgy tett, mintha a feleségétől kérne valamit, majd hirtelen a félkönyéken fekvő betyár mellébe vágta a fejszét. A dulakodásra 31
