Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 7-8.szám - Vasadi Péter versei

karmaival, pedig már nem kapott életj eleket. Jobb kutyakosztért tette? Hogy meglapogassák? Új aranyérmet villogtasson?

Ki volt ez a Mancs?

Opál beszéd

Nincs arra semmi biztosíték, hogy jön. Mint falra salétrom, életemre kiverődik a várakozás; nem fogják lesöpörni. Viszont elnevetem magamat.

Ez most mire válasz?

A csöndre. Ami önmaga titka, noha mindig újra üres.

Benne - karfátlan - ülök. Csak ki ne vessen.

Az, olyan, annyi ma is, mint amikor először ért papírhoz a toliam.

A többi párka-kezek szőtte meglepetés. Türkiz lelki folyondár. Sebesen forgó noosz-szféra-rulett. Csillagrend, szótenger. Szerelmes értelem-évad. Sejtelem-tény-labirintus. S maga is, aki élem az én-t, s tagadom.

Kivetettség, végre megértettem: ez az egyetlen meleg otthon. Ahogy rámgőzöl a sötét. S fél a világosságtól, mi szétlökve izzó ereit,

56