Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 4. szám - Kulin Ferenc: A 'polgárosulás' érelme

thet, / S az ördögökből is nagy szenteket tehet. / Neveti ügyedet, aki arannyal bír; S peres igazságod a ládájában sír. / A kincshez szflt (sicOvétket elnézi sok ember, / Pénzen adja a bűnt, s fertőjében hever./ Szabott ára vagyon minden gonoszságnak, / S aki gazdag, véthet szentnek igazságnak. / Ellenséget csinál; elbontja kötésed, / Tapossa törvényed, és szent rendelésed. / Igazságodat is a kincsért megcsalod, / Szájadban tagadod, s a szívedben vallód. / Férjhez adod lyányod a gyehennának is / Pénzért, s már akarmely undok csudának is. / Megesküsznek érte az ártatlanságra, / S igaz színt festenek a rút gonoszságra. / Eladja, csak vegyed tőle. Istenét is, / Harminc ezüst pénzen, és idvességét is. / Megveti vérségét, ha szegény; rá szorul, / S keserves sorsában kegyelemért koldul. / így veszti meg a kincs a természetet is, / S gyakran felforgatja még az egeket is." E sorok alapján úgy tűnhet, hogy Bessenyei démonikus természeti erőt lát a .kincs' emberre gyakorolt hatásában, a mű egészének világképe szerint azonban az anyagi javak birtoklását ösztönző vágy korláttalansága csupán egyik megnyilatkozása az „emberi nem" természetének. „Kiki naggyá kíván valamiben lenni, / Nem lehet e tüzet szivünkből kivenni. / Aki hol teheti, mind ott emelkedik / S örvend, ha szomszédján felül nevelkedik / Nem állhat itt ellent ég föld, semmi törvény: / Mindent megvakított ez a ragyogó fény. / Már a vágyódásnak nincs többé határa, / Bár az emberi nem vére legyen ára./ Soha a kívánság útjában meg nem áll/ Ég föld omoljon rá; pokol, akár halál. Amire a világ elméjét fordítja,/ Megyen; sem tűz, sem víz ott meg nem állítja./ Végső határáig űzi vágyódása/ Onnan fordul vissza: Nincs, lásd, megállása./ lóban, rosszban megtész mindent, amit lehet/ S ott áll meg ahonnan tovább már nem mehet." A természet világának az a fejezete, amelyikből a fenti sorokat idéztük „ Veszedelme a tanálmánynalC címet viseli. A „tanálmány" szó, csakúgy, miként a fejezetben többször is előforduló „mesterség" fogalma egyértelműen a tudományok és a technikai civilizáció fejlődésére utal. Ügy, amit felleltél ésszel, mesterséggel, / Mind ellened fordul véres veszteséggel.'U’Mi itt bolondsága minden mások felett?/ Az, hogy mestersége élete veszte lett"

A fejezet címe persze nem azt akarja sugallni, hogy az ipari forradalom és a tudományos fejlődés nyomán kibontakozó modernizáció a maga törvényei szerint formálná az embert hanem éppen azt, hogy a mesterségek fejlődésének legnagyobb veszélye az ősidőktől ismert antropológiai sajátosságok változatlanságában rejlik: „Olyan hát törvényed, mint természetben volt / Hol a sas körme közt a gerlice megholt A különbség itt áll, hogy most ezerenként öldököljük magunk; ott pedig egyenként"

11 In: Kulin Ferenc: Meghasonlás és ellenálás; Polgárosodás és Irodalom; Kölcsey Füzetek 2003. 76..

12 Uo.: 72-83.

13 Tarjányi Eszter: A dzsentri exhumálása; uo.: 147.

14 Uo.: 148.

15 Uo.: 149 -150.

16 Uo.: 148.

17 Sturm László: Arany László életművének társadalomtörténeti tanulságai; uo.: 125.

18 Nyilasy Balázs: Identitásregény és szimbolikus rendek a Kaffka-prózában; uo.: 187-188.

19 Uo..- 189.

20 Uo.: 191-192.

21 Uo.:204. j)

22 In: Tarjányi Eszter: A dzsentri exhumálása; uo.: 157.'

23 Ld.: Teliér Gyula: A rendszerváltás rendszere (!) 91.

24 Gyáni Gábor - Kövér György: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig Osiris, 2001. 25.

25 „Márai és a Márai-olvasó pozíciója, mondhatjuk a 'polgáriét helyén fájdalmasan megtapasztalt hiány/ Az ő írásaiból már hatvan évvel ezelőtt is mindenekfölött ez a fantomfájdalom sugárzott. A polgárról mint valóság nélküli eszményről, valóságról levált eszményről beszélt A polgári életformáról mint ami valahol elmaradt mögötte, ami a múlté. És aminek mégis léteznie kel!" - Idézi Alexa Károly : A magyar polgár és a magyar író; Kortáis Kiadó, 2003. 124.

26 Pethő Bertalan: A társadalom differenciáltságéról - egy négy fokozatú modell; Határjárás a modern végei felé, 2002. Bp, I. 355-387.

27 Uo.: 362.

28 Uo.: 375.

32