Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 3. szám - Tornai József versei

TORNAI JÓZSEF

✓

Ijam

íj nélkül az íjászversenyen: él bennem, még él a szerelem.

Szép vagy ruhástul, még szebb meztelen, de nekem nincs már fegyverem.

Még öt éve is szétnyitottam a combod, most már csak egy-egy káromkodást mondok, öreg fáról suttognak a lombok, hiába, hogy hús-rózsád kibomlott,

hiába, hogy álmomban a szádat csókolom én, vadonban nőtt állat, énbennem már nincs kínja villámnak, se dühe, ha mégis csak kívánlak.

Napról-napra kopaszodó bundám világ elől rejtő ködöt húz rám, föl-fölcsaphat néha még egy hullám, s le is apad-tűnik percek múltán.

Elvesztettem, mi büszkeségem volt, ami maradt az már csak seb, szégyenfolt kinyílik már fölöttem a mennybolt hallom görnyedten az istenszót:

nem kellesz már se viharzó ölnek, se tavasznak, mikor mennydörögnek a szívek és fölszántják a földet vágyaikkal. De te soha többet.

1