Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 4. szám - Hámori József: Szabados Árpád újabb munkái előtt
HÁMORI JÓZSEF Szabados Árpád újabb munkái előtt (KLEBELSBERG KUNÓ KULTURKÚRIA, 2 0 0 9. MÁRCIUS 11.) Különös megtiszteltetés egy természettudománnyal, biológiával foglalkozó, de lelkes művészetpártoló számára a felkérés, Szabados Árpád kiállításának megnyitására, néhány felmerülő gondolat kifejtésére. Hölgyeim és Uraim, Engedjék meg, hogy a jelen kiállítással kapcsolatban is hivatkozzak egyik legnagyobb agykutató Nobel-díjasunkra, Sir John Ecclesre, aki a következőt mondta: a művészetek, (Mozart, Leonardo, Picasso) a tudós szántára híd egy általa elképzelhető, de tudományos eszközökkel csak megközelíthető világhoz. A mi Pilinszkynk 1971- ben ezt költői szinten fogalmazta meg, amikor a tudományok és a művészet, egymást kiegészítő ellenpárosáról írt.. ’’Minden művészet világmodell, az egészről készült híradás; szentben a tudományok bizonyított részigazságaival a művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése. De attól, hogy bizonyíthatatlan, nem kevésbé reális. Míg a tudományos igazságot pillanatról pillanatra, lépésről lépésre logika szabja meg a művészet mondatról mondatra, ecsetvonásról ecsetvonásra, választás gyümölcse. Csodája mégis az, hogy nagy és érvényes alkotásaival mégse hat önkényesnek, hanem olyan egyetemes igazságot közvetít, mely attól hogy bizonyíthatatlan semmivel sem kevésbé reális. Ellenkezőleg meggyőzőbb minden bizonyított realitásnál. A teljesség lélegzet vétele.” Szabados Árpád a kiállításon is látható művészete a teljességre törekvés szép példája. Ugyanakkor, akarva-akaratlanul - át van szőve olyan elemekkel, amelyek a tudományt is régóta izgatják: ilyen a szimmetria és aszimmetria szinte megoldhatatlannak tűnő kettősége. Pierre Curie az univerzum keletkezésére is vonatkoztatható megjegyzése: „aszimmetria nem keletkezhet szimmetriából”, jelzi az aszimmetria fontosságát a fizikai világ keletkezésében és fejlődésében. - Pasteur, - a XIX. század egyik, talán legnagyobb tudósa az életre vonatkoztatja ugyanezt: „az élet aszimmetriája a kozmosz aszimmetriájából keletkezik”. - Szabados Árpád művészetében - mint ahogy O is jelezte nekem írott rövid levelében - a domináns elem eleve az aszimmetria volt. Mostani kiállításán - képei - sokszor tükörképi formálásban - a szimmetriához közelednek, bár az aszimmetrikusság ezeken is megtalálható. Ahogy írta: „Most hogy öregszem, lehet hogy valami nyugalmasat keresek. Arra azért vigyáztam, hogy a tükörképek ne legyenek pontosak, ahogyan az emberi test, az arc sem az”. Goethe - jóval Danton előtt - már tudta: „evolúció, fejlődés csak aszimmetriából jöhet létre”. - Azt hiszem, Szabados Árpád eddigi, gazdag alkotómunkássága — s a mostani kiállítás is - elegáns bizonyítéka a Goethei mondás igazságának - a művészeti alkotásokban is. Szabados Árpád kiállítására ezért is érvényes a kiváló kritikus, David Piper (mert azért vannak közöttük benevolensek is!) megállapítása: , „A művészek... képesek valami új rendet teremteni az élet monoton körforgásából. És az effajta művek bennünket is képessé tesznek, hogy egy másfajta világot érzékeljünk, sőt, hogy megértsünk egy olyan rendet, ami korábban nem volt magától értetődő, hogy az élet olyan szférájába emelkedjünk, amelyet a szellem világának nevezünk.” Szabados Árpád kiállított alkotásai nemcsak szemet gyönyörködtetőeek, hanem ami fontosabb, örömet szereznek azoknak - legyenek fiatalok, művészek, tanárok, tudósok, sőt talán politikusok is -, akik végignézik a kiállítást. Örömet — amire oly nagy szükség van mai világunkban. 96
