Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Sajó László versei
Egy nap az élet hajnal van kivégzések ideje disznó visít az ólban újszülött fölsír isten teste lebeg vala a vizek mélyén tüdőmbe ledugva örvénylő levegőtölcsér ha ezt a napot túlélem örökké élek fénnyel lehugyozott jelzőtüzek üszke odaégett pirítóskenyerek olyan kicsi vagyok ha nem mennék haza nem is vennék észre nyomomba süppedek ha kérdeznek egész mondattal felelek milyen hosszú a dél a sor leér a disznó túrta pocsolyába boldogan lubickolunk gumimatracon evezünk a távoli de biztosnak tűnő halálba az utolsó bójába isten rothadó testébe kapaszkodunk mind hiába szartól kakaós csigáját pináját hintőporcukrozza a halál a vasorrú bába de addig történik meg ez az a délután udvaron hemzsegő patkányok ha majd megindulnak olyan lassan lesz este nem is volt éjszaka van már csak egyet nem alszol időinkubátorban dereng az új nap hajnal van kivégzések ideje hajnalban halok meg mint a disznók kiskanállal püfölöm anyám hasát a lágytojást a sírt semmi sem történt de így volt 87
