Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Betyárok Magyarország peremén

ím, mitől ő veszni fog:

Három búzaszálacska,

Egy jól megtöltött puska,

Benne ezüst golyócska,

Lőtt seb a hónaljába,

Ott a baloldaliban,

Ahol vértjén kis lyuk van,

Ereje a mögött van!

Meghallván a pandúrok, Pintyéért mentek legott.

Amaz közben mit csinált?

Míg a társaira várt,

Szemeire álom szállt,

S álmában rossz álmot lát,

Pintye vitéz azt álmodta, Kettétörött az új kardja;

Hát az öregebbik kardja?

Az is eltört hét darabba...

Ettől nagyon megriadt,

Almából ott felriadt,

S hívta a betyárokat:- Vitézek - szólt hangosan —, Nem tudom, mi oka van,

Hogy oly rosszat álmodtam... Szálljunk most mind nyeregbe, Nagybányára menjünk be.

Az ő keresésükre,

Az ő kimentésükre.

Mind felkap a lovára,

Mind indul be Bányára,

Jár utcáról utcára,

Keresgél, de hiába,

Egynek se jut nyomára.

A pandúrok hallják ezt,

Oda mennek egyenest,

Készítik a fegyverük,

S Pintyéhez szól egyikük:- Add meg magad, ha mondom, Másként itt lövünk agyon,

Lőtt seb lesz hónaljadon,

Három szent búzaszáltól,

S egy kis ezüst golyótól.

Pintye ily szókra fakadt:- Hadd tudjam az igazat.

Ki mondta meg titkomat?- Györgye, ki kedves neked,