Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Csorba Csaba: A napon
Ja, dobos vagy, neked nem is kell... Szerintem téged eltakarunk a háttérvászonnal, már bocs... Francért van itt ilyen dögmeleg... Hol tartottam? Ja, a főszereplő. Láttatok már olyan embert, akire EGYBŐL azt mondjátok, hogy ez egy feribácsi? Nem? Nálam ez egy amolyan 50-55 közötti, őszes, vaaaastag bajszú figura. Nem vézna, de pocakja sincs. Szemüveg? Olyan se kell. A TI PÓLÓTOK? Ne sértődj meg, de akkor inkább lépjen be meztelenül. .. az, hogy ti mit vesztek fel, a kutyát sem érdekli, de a főszereplőmet légy szíves, hagyd békén. Kösz. Ez a Feribácsi tipikusan az az ürge, aki nélkül nem nyit ki a kocsma. Ha nincs ott, hiányolja a csapos, a vevőkör, mindenki. Neki csak a pia van, senki és semmi más, és ez a hely, ahol ennek a szenvedélyének hódolhat. Ez hogy derül ki? Hmm... jó kérdés. Egy klipben nem beszélhetnek a szereplők, tehát úgy kell dolgoznunk, mint egy némafilmben, erőteljes gesztusokkal, miegymással... vagyis hát... Mindegy, ezt még megoldom, de nézzük tovább: ott tartasz a szövegben, hogy zöld üveglegyezőik a fénybe ártott gyanútlan kezecskék. Feribácsi itt kikéri a piáját, ami valami duplatablettás keceli kannásborból nyomott fröccs, plusz valami kommersz rövid. Behúzza, kimegy. Eddig megvagytok? Jó. Jön a szóló. Utálom, de itt muszáj a gitárost mutatni. Flülye konvenció, de ez van. Higgyétek el, engem idegesít a legjobban... de legalább nem hosszú. Na, egy ?ndsik teremben - valami félig üres, vagy nem üres, de tökre lepukkant szobában - mutatjuk Feribácsit, amint ül, és bambul ki a fejéből. Ott jársz, hogy mészhéj ingben karsztosodom a fehér déli napon. Az öreg türelmetlen, az ujjaival dobol a térdén, nézegeti a szar kis óráját, egy szóval, menne, menne... de hiszen tudjuk, hogy hová! Újra jön a kocsmabelső, ám most a hely teljesen ki van pakolva, csak a zenekar játszik, de amúgy hóttüres az egész. Tudod, mit? A falak is fehérre vannak meszelve, a padlón festékpettyek... mélyemben csobogás, ezt énekled, Feribácsi pedig áll az üres terem közepén, a kamera körbejárja, arcán kétségbeesés... Remek, hogy épp itt jön az a tökös kis basszuskiállásos rész, ugye, jól emlékszem? Most vissza Feribácsi szobájába - az öreg készül felakasztani magát. Intéz- ményfüggésnek hívják az ilyesmit, tudod, ez olyan, mint mikor mondjuk negyven év sitt után szabad leszel, egyszerűen nem tudsz megválni a helytől, mint A remény rabjaiban... az öngyilkosság? Közhely? Egy klipben nem az. Itt be- ■ lefér. Jön a kedvenc részem a szövegből, a kényszeredett kéjért korhadt uszodaszagban a régi fürdőház iszamos deszkáin megoldod fürdőruhád... tényleg, ezt te egyedül írtad? Petri? Az meg ki? Kurva meleg van, kéne innom valamit... Feribácsi arcát látjuk: behunyja a szemét, talán még könnyezik is, mindegy is, ez már részletkérdés. Az életben nem maradt senkije, az egyetlen hely, ahol valamelyest befogadták ezt a rozzant... mittudomén, kőművest, sőt, inkább úszómestert, azt bezárták. Oda a kocsma. Oda Feribácsi is? NEM! Jössz az utolsó versszakkal, hogy körtehullából buggyant mézcseppen dongó lak- mározik taréjos ezüstsisak villog a víz (ezt nagyon odatettétek!), jön a tető74
