Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Grozdits Károly: "Vagyok (J)aki vagyok"
1 lakovits lózsef (1909-1994) töivénytelen gyermekként született, édesanyja, Fullmann Eugénia Eleonóra néhány éwel később - amikor férjhez ment - árvaházba adta. Négy elemit végzett. 1935 és 1944 között a MÁVAG-nál volt fizikai munkás. 1945- ben került kapcsolatba az Európai Iskola tagjaival, és Vajda Lajos özvegyével. 1965-től New Yorkban élt és alkotott 1987- ben tért haza (alig két évvel korábban vette fel az amerikai állampolgárságod. Műveinek eddigi legátfogóbb hazai kiállítása 1996 őszén volt az Ernst Múzeumban. 2 Émile Coué de Chátaigneraie (1857-1926) francia pszichológus és gyógyszerész. 3 Bicsérdy Béla (1872-1951) fogarasi adótisztviselőről, aki a két világháború között széles körben, nagy sikerrel terjesztette misztikummal jócskán megfűszerezett táplálkozási tanait melyek szerint - a természet rendjéhez igazodva - nem csak a húsételtől, de a főzéstől is óvakodni kell! A „mester' állítólag úgy tartotta, hogy Zoroaszter és Krisztus után ö az emberiség harmadik egyetemes tanítója... 4 A II. világháború alatt lakovits elmebajt szimulálva menekült meg attól, hogy hadiüzemben kelljen dolgoznia. 5 „1965. július 9-én jöttem ki Amerikába. Egy barátom várt a Kennedy Airporton, és hosszú, hegyek közötti autózás után, nagyon szép vidéken, elvitt magához. Pokolian örültem, mert annyi hely volt, ami nekem sohasem. Egy csomó épület, nagyok, kicsik. Gondoltam, itt most mindent lehet csinálni, dolgozni, élni... főként azért, mert ő hívott ki, és levélben jelezte nekem, hogy mindent lehet csinálni: műtermet építeni, meg minden. Aztán lassan kiderült, hogy nem arról van szó, hogy én mit csinálok, hanem, hogy mit csinálok neki... neki voltak tervei, és azt akarta, hogy én azokat megvalósítsam: a domb tetejére csináljak neki egy nagy bikát cementből, ect ect házjavítások is voltak, ablak és minden nyavalya. Főként az ő életformája... volt tíz hátaslovas és minden reggel lovagolni, meg zuhanyozni aztán meg lunch. Úristen! A végén már nem tudtam, hogy én vagyok, vagy egy lő? Volt szagom, aztán meg nem volt szagom. És féltem a lótól: mindig akkor állt két lábra, amikor a hátán ültem. Ez így tartott egy ideig talán egy hónapig is, és éreztem, hogy ennek se vége, se hossza. A vicces persze az volt, hogy az ő felesége művész volt festett, meg rajzolt és főként kerámiát csinált De a fő veszély az anyja volt aki egy őrült szobrásznő. Nagyon rossz szobrokat csinált és állandóan árgus szemekkel figyelt hogy mit fogok csinálni. Aztán egy szép napon kértem egy kanna teát felvittem magammal egy grapefruitot és nem jöttem le. Ott maradtam fönn, és elkezdtem rajzolni. Nyersanyaggal nem volt probléma, mert ennek a nőnek mindene volt úgyhogy az első képeimet az ott lévő anyagból csináltam. Később kiderült hogy megsértődött: hogy jövök én ahhoz, hogy használjam a festékét! Ö ajánlotta fel, az ecsetet meg mindent Pokoli féltékeny hangulat volt ottan, de azért amikor felkerültem az emeletre, próbáltam meghatározni, hogy ki vagyok, mi vagyok, merre vagyok... Nagyon nehéz volt egy teljesen idegen világban, olyan idegen voltam, ahogy csak egy ember lehet idegen. Egy állat soha sem lehet annyira idegen. Aztán láttam, hogy nem tudom áthidalni az egészet a régit nem tudtam folytatni, az új hangot pedig nem találtam. Legegyszerűbbnek látszott elkezdeni montázsokat csinálni. Megkértem a barátom anyját hogy jöjjön be velem New Yorkba, ahol vettünk vagy hetven magazint amit hazavittem, és néztem, hogy mit lehet belőle csinálni. Rém rossz volt az amerikai magazinanyag montázs céljaira nem volt alkalmas. Nem inspirált de kiszedtem belőle valami anyagot amiből tizenkét montázs született A tizenharmadik sokkal későbbi..." - lakovits hangfelvétel szerkesztett átirata. A Staten Island kompon 72
