Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Grozdits Károly: "Vagyok (J)aki vagyok"
GROZDITS KÁROLY „Vagyok, (J)aki vagyok" SZÁZ ÉVE SZÜLETETT ) A K 0 VIT S IÓZSEF Száz évvel ezelőtt, 1909-ben született1 Jakovits József képzőművész... állítólag halottak napján, de a babonás bába inkább mindenszentek napjára írta be. A közelgő évforduló jó alkalom arra, hogy a divatot hajszoló, újat kereső - de értékekre nyitott - közönség kicsit megálljon, és elcsodálkozzon: felfedezze magának egy olyan művész alkotásait, aki elég öntörvényű volt ahhoz, hogy ne akarjon divatos lenni, és aki éppen ennek ellenére (vagy emiatt) olyan erős belső világgal rendelkezett, amitől zavarba jött az anyag. A Jakovits művek - legyen szó szobrokról, festményekről, grafikákról — önállóan, alkotójuk életrajza nélkül is megállnak, ha valaki „véletlenül” találkozik velük. Biográfiai magyarázatot legfeljebb az követel, hogy miként teremthetett valaki egy ennyire átütő külön-világot abban a száz évben, ami mögöttünk van? S ha képes volt kicsinyke szobraival megragadni a monumentalitást, akkor miért nem léteznek ezek a szobrok abban a nagyságban, amit az egyszerűség bonyolultsága sugall? Az utóbbi kérdésre a válasz megrendítően kézenfekvő, egyszerű: sem itthon, sem New Yorkban (aztán újra itthon) nem volt műterme... és mire hazatért, addigra már fizikai ereje is fogytán volt. Amerikában maradt barátaihoz írott leveleiben azt kérte, hogy ne küldjék utána kint maradt alkotásait, mert ha azokat elhelyezi a Dob utcai lakásban, akkor nincs hol alkotnia! És hiába a kutyavilág, Jakovits megalkotta azt, amire hivatva volt. Nem érdemes feszegetni a „mi lett volna ha...” kezdetű kérdést, hiszen - a körülményektől függetlenül - prófétai erővel szólalnak meg a művek, legyen szó héber kalligráfiákról, a mindent átható erotika szakrális profánságáról (profán szak- ralitásáról), vagy akár az ötvenhatos forradalomnak emléket állító rézkarc-sorozatról, melynek rajzolt eredetije azon ritka alkotások közé tartozik, melyek valóban 1956. október 23. és november 4-e között készültek. Az alábbi - első látásra - szinte érthetetlen szöveg egy Jakovi ts-levélből került elő (bár láthatóan nem része annak). Öntörvényű lendületessége elsodorja az olvasót. Az írásképből gyanítható, hogy egy ülésben, majdnem- automatikusan keletkezett. A töredékes törmelékké gyúrt/gyűrt mondatok felkiáltójelei között egy alkotói önéletrajz lobog: haragos vallomás és őszinte fel- tárulkozás, élet és művészet, realitás és magánvaló, és nem utolsósorban humor és irónia... „Hétéves lehettem, árvaház, éheztünk, ?nint a kutyák! A háboní és a vezetőség jóvoltából. így éjjelenként mentünk krumplit lopni! Engem keresztülpasszíroztak egy lyukon és kidobáltam, amit tudtam. Másnap vittek ?ninket gyónni és áldozni! Tudták a rohadtak, hogy lopunk! En nem köptem a csuhásnak és a hozzám tartozó idősebb srác sem! De emlékszem, próbálták a lelkiismeretemet felcsigázni, tekintve, hogy nem volt bűnöm! Kaptam egy jócsomó penitenciát, amit nem mondtam el! Helyette 70
