Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 10. szám - Sárfi N. Adrienn: Az élet embertelen bölcsője
álláshirdetését és rögtön tudtam, hogy én, a meztelen és fázós, de melegségre vágyó, indulattal rendelkező' egyén, én vagyok az, akit keresnek. Az a jó kiállású, remek kommunikációs készségű, sok tapasztalattal rendelkező, magabiztos, fiatalos, agilis, empatikus, megbízható, sikerorientált, nagy munkabíró képességű úriember, akire önöknek feltétlenül szükségük van! VESZÉLY Képzeletbeli vonalat húzok cipőm orrával a térkövön.- Eddig és nem tovább! - motyogom és mereven bámulom, ahogy megállíthatatlanul közeledik... Gondolatomat tekintetembe sűrítve szuggerálom a szemét.- Eddig és nem tovább, érted?! - morgom nyűgösen, de aggódva. Saját kiszámíthatóságommal szemben érzett bizalmatlansággal követem jobb- ra-balra, előre-hátra tipegését. Már nagyon közel van, feszülten figyelem. Mindjárt a „vonalra” lép, és akkor... hirtelen valóban a vonalra lép. Mérgesen dobbantok.-Maradj távol, nem érted?! Te nyomorult!! - kiáltom a menekülő galambra.- Hát ember vagyok, te szerencsétlen!! ELVESZVE Estefelé loholt a nagyáruházba és mindenfélét vásárolt. Mozgólépcsőn felment a harmadik emeletre, iskolai füzeteket vett és két mesefigurás tolltartót. A másodikon, a ruhaosztályon pulóvert a férjének, xxl-es sötétkéket és fekete-világoszöld kockásat, amilyet szeret; a gyerekeknek alsóneműt; télikabátot Áginak, mályva színűt, kapucnisat, Tamásnak barna-krémszínű csíkos, kötött sapkát. Hamarosan a földszinten tolta már a nagy, nehézkes, kacsázó kerekű bevásárlókocsit az élelmiszerosztály roskadásig megpakolt sorai, polcai között. Péntek volt, este fél hat felé járt. Kövér testét fáradtan vonszolta a hatalmas, zsúfolt bevásárlóközpont egyik pontjából a másikba. Kerek, fehér arca izzadságtól fénylett a légkondicionált, mégis fojtó levegőjű, oxigénszegény épületben. A kocsi lassan megtelt, a pénztárnál kipakolta a sok-sok árut a szalag teljes hosszában, aztán visszapakolt mindent egyenként a kocsiba és fizetett. A két szatyrot a pulóverekkel, a télikabáttal és a többivel az élelmiszerek tetejére rakta majd elindult a kijárat felé. „Az autó csak negyven-ötven méterre van innen, odáig szépen lassan eldöcögök” - gondolta. Az önműködő ajtó kinyílt előtte, majd becsukódott mögötte. A bevásárlóközpont előtt a sugárúton színes, siető embertömeg hömpölygött, a felfrissült, hideg eső utáni levegőbe járművek kipufogógázai és egyenletes zúgás vegyült. Jobbra indult el a tömegben az autója felé. Mélyet szippantott a hűvös levegőből, ez jólesett neki. Elégedett volt, hogy végül is mindent sikerült megvennie, fél óra és otthon lesz, a gyerekek már régen otthon vannak és... Akkor valami mintha hirtelen megszakadt 67
