Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

ugyan határtalan gyorsasággal tudta irtani szeretett népét, de még a legjobb munka mellett is előfordulhat némi kis hiba. Rákosi elvtárs is itt felejtett mu­tatóba néhány, népet nyúzó kisiparost! Szabót, susztert, s lám a történetünk­ben is szereplő ezermestert. Ezeket, a múlt élő maradványait nevezte el a kor­szak híres humoristája, Kellér Dezső, maszeknak, a „magánszektor” ésszerű rövidítése által. Az aranykezű öreg bádogosnak vagy humorérzéke volt, vagy ismerte 48 márciusa idusának történetét. Ahogy Heckenast a nyomdagépet, ő a hidegvá­gót adta a forradalom kezére egy igazoló papír ellenében. „A ma átvett hideg­vágót a forradalom győzelme után visszaszolgáltatjuk jogos tulajdonosának” - vélnek emlékezni még ma is néhányan a korabeli papírfecnire rótt szövegre.. A hidegvágó a csizmaszárnál kezdte elválasztani a „testet” a törzstől. „Egy halom üzenet várt már.” - írja Kopácsi Sándor, a főváros akkori rendőr- főkapitánya. Életfogytiglan című visszaemlékezésének 101-102. oldalán. Jóformán mind a huszonkét kerületi kapitányságról. Parancsokat, utasításokat vártak tő­lem. A legsürgetőbb üzenetet este a Városligetben posztoló rendőrtől kaptam. ’AZ EMBEREK LE AKARJÁK DÖNTENI A SZTÁLIN SZOBROT. PARANCSOT KÉREK! SÜRGŐS! KISS III. HADNAGY.’ Jól ismertem Kiss hadnagyot. Fiatal vasmunkás volt, aki nemrég végezte el a rendőrtiszti iskolát. Képes lett volna életét adni a pártért. De a Sztálin-szo- borért? Visszahívtam az őrsöt. Nos, Kiss elvtárs? Már hozzákezdtek? A fiatal hadnagy jelentette, hogy egy százezer főre rúgó tömeg veszi körül a Sztálin-szobrot. A tömeg szándéka nem keltett bennem félelmet, hiszen a fő­városi tanács már hónapokkal előbb tervet dolgozott ki a szobor áthelyezésé­re egy kevésbé látogatott helyre. A tömeg nagysága elgondolkodtatott. — Biztos abban, hogy ilyen sokan vannak? — Kopácsi elvtárs! Több mint százezren vannak, de lehet, hogy már két­százezren is. Az egész Hősök tere és a Városliget környéke feketéllik az embe­rektől. Mit tegyek? — Maguk hányán vannak? — Az őrsön huszonötén vagyunk, ezredes elvtárs! — Azt hiszem, nem gondol arra, hogy huszonöt emberrel százezreket szét tud oszlatni. Kiss hadnagy pár pillanat múlva felelt: — Van negyven puskánk. Egy parancs elég lett volna arra, hogy lőjön, és utána legyilkoltassa magát a tömeggel! Szerettem volna tudni, hogy kik gyülekeztek a szobor körül. Kiss hadnagy háromfős járőrt akart útba indítani. — Nézzen körül, hogy mit csinálnak ezek az emberek. Az emberek épp egy hatalmas acélkábelt dobtak a 25 méter magas ko­losszus nyakába. Mások hegesztőpisztolyt és oxigénpalackot hoztak, hogy el­vágják a szobor bronzcsizmáját. 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom