Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 9. szám - Fiume: Kossuth Lajos levele feleségéhez

mint irtózatos pókhálók az égnek tükrében, távolabb pedig számos halászladik inga­dozik a szép tengeröböl síkján halászgatva a sós víz szeszélyének ezer alakzatú ször­nyeit s esznek jóízűen, míg a tinnyei ripó'k csak látásuktól is undorodik. A fiumei öböl még nem nagy tenger, mivelhogy öböl, mely a föld közzé mélyen be- nyulik. Sokat hasonlít a Balatonhoz, csakhogy vagy tízszer olyan nagyocska, közepén a nagy és kis torkolat (Bocca grande e picola) közt benyúlnak Veglia Chersos és Cas- telmuccio szigetei, mint Tihany a Balatonba; mindez a Frangepánok birtoka vala, kinek utolsó ivadéka, a még gyönyörű romot képező' Castelmuccio várából hurcoltatott Bécsbe hóhérbárd alá, több mint 150 év eló'tt; s emlékezetét a vegliai szigetlakosok most is fekete öltözetben járva gyászolják. Balra Istria partja nyúlik el (mint Bala­tonnál Zala hegysora) a Monte Maggiore felhőkig nyúló szintjeivel, honnan szép idő­ben, jó látcsővel meg lehet látni a velencei Szent Márk tornyait. Itt pedig az időmondhatatlanul szép. Október végén vagyunk s szobánkban az ablakok egész nap nyitnák, künn nyári öltönyben járunk. Ide hozlak Angyalom jö­vő májusban, lelkemben azon hit él, hogy e szelíd délszaki és árny éklati lég, s a ten­ger erősítő fürdeje kedvezőbben fog hatni életemnél drágább egészségére, mint Ma­gyarhonnak minden fürdeje. Itt van Fiume mellett Ciottanoli egy kerti palotája, nem tudom leírni, mert inkább tündérlak, mint palota; óh, ha az enyim volna, hogy sze­medben gyönyörködhetném, midőn te abban gyönyörködnél. Fiume egyébként még nem Olaszhon, itt a délszaki vegetatióból csak az olajfákat és fügét látni, de véghetetlen érdekes látvány. A borzadásig nagyszerű sziklahegyek teraszán fekszik; az egész hegylánc olly merő szikla, hogy az emberek csak kosarak­kal hordják fel reá a parányi földet s így mívelik szőllő- (nem bokor, hane?nfa) luga­saikat s a hegylánc mégis el van hintve gyönyörű villákkal, mert az itteni matróz, mit a távol tengereken keres, egy szép házikóba veri, tnely mind megannyi kellemes villa, s kis szőllőt ültet a szikla közé, mit távollétében neje mível. És e sziklás hegyek közt a Luiza-úton a lemenetel Fiumébe leírhatatlanul nagyszerű. Ezen út regényes vad szépségéről fogalmad sem lehet; azt látni kell. A legmeredekebb szikla-hegyolda­lon robog a kocsi egész kéjelemmel a merész párkányzatú gyönyörű úton, balra irtó­zatosan a csüngnek az ember feje felé a sziklák óriásai, mint a fenyegető fatum vas öklei s e sziklák legmagasabb csúcsán a Tersati gyönyörű várrom, mint egy sasfészek; jobbra egy borzasztó sziklavölgy üreg, mellynek az örökkévalósággal dacolni akaró szikláin keresztül utat törtek maguknak a Recina és Fiumara fürge habjai, miket a hatalmas emberész gyáripar eszközeivé igázott s puskapor erejével sziklatöredékek helyén emelt nagyszerű gyárakat mellé, mellyeknek örökké éber mozgékonysága ki- gunyolja a természet borzalmait; s e sziklák között, ahol egy kis völgy van, a legszebb ültetvények, s midőn az ember a magyar kapunak nevezett óriás sziklatörésen keresz­tül robog s jobbra Recina irtózatosan szép völgyét, balra a Tersati várromos szikla- hegyet, maga előtt a kedves Fiúmét s előtte a szép tengeröblök szigeteivel s Istria partjaival, árbocaival, vitorlás hajóival megpillantja, az emberszem kevés felfogni e pompás látványt; feszül a kebel, elakad a lélekzet s az emberszív minden érverése egy nagy imádság! És a magyar mindezt olly kevéssé becsűié eddig! Elutazgatunk külföldre, de ide éveken át alig téved egy-egy magyar fi. De isten úgy áldjon meg, amint gyenge tol­iam volt az eszköz, melly nemzetünkben sympathiát ébresztett Fiume nemzetgazda- sági fontossága iránt, úgy eszköz leszek, hogy Fiúmét szeretni tanuljuk, szépségeiért 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom