Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)

2009 / 1. szám - Szelestey Károly: Savanyó Józsi elfogása

várható, minek következtében a járőr a további nyomozást abbanhagyta; a feljelentő azonban szentül megígérte, hogy mihelyt az illetők tartózkodásáról biztos tudomása leend, a szükséges értesítéssel nem fog késni.

April hava negyedik hetének kezdetén nárai Horváth János a feljelentőt fölkeresvén, értesítette, hogy Savanyó Józsival Győrmegyéből visszaérkeztek, s most őt is társul akarják szegődtetni egy tervezett rablás végrehajtásához, a miben ő színleg beleegyezett és az esetről rögtön értesítette a zalaegerszegi szakaszparancsnokságot.

Ennek következtében folyó évi april hó 26-án Szopós Ignácz őrmester Hoszni István csendőrrel lettek üldözésre kiküldve, kik a tapolczai őrsről Papp József őrsvezetőt, Bauer Sámuel és Grósz Károly csendőröket magukhoz véve, a feljelentő útmutatása mellett a nyomozást, illetve üldözést csendesen és minden feltűnést kerülve foganatba vették, miközben a feljelentő a rablókkal érintkezésbe jött.

Az üldöző járőr ez alkalommal azon csellel is élt, hogy egy fél akó és egy nagy kulacs jó bort vásárolván, az utóbbiba morphiumot vegyített, s úgy a hordót, mint a kulacsot a tapolczai erdő melletti csárda romjai között levő kövek közé rejté el, miről a feljelentő azt mondotta Savanyó Józsinak, hogy egy pinczét tört fel s a bort onnan hozta; ezután a bort a helyéről az erdőnek egyik sűrű vágásába vitték, a hol a hordót a földbe ásták, talán azért, hogy a bor meg ne melegedjék, vagy a mi még valószínűbb, hogy a most véghez- viendő rablásnál józanok legyenek; hanem mégis ittak a hordóból is egy keveset, a kulacs tartalmát pedig egészen megitták; de mert a morphium aránylag kevés vagy gyönge lehetett, az ivásnak hatása nem mutatkozott.

Május hó 4-én hajnalban a feljelentő besúgta a járőrnek, hogy az nap a „rendeld erdő”-ben lesznek, - meg jelölvén a tartózkodási helyet is, — minek folytán a járőr a megjelölt helyhez lopódzott és a rablók tanyája helyétől kissé távolabb úgy húzódott meg, hogy a rablókat szemmel tarthassa. Kevés idő múlva nárai Horváth János eltávozott, - fegyverért küldvén őt Savanyó a dobosi erdőben levő valamelyik tanyára; mivel estére valahová rabolni szándékoztak menni, de hogy hová? azt Savanyó senkinek sem mondta meg. Déltájban a feljelentőt is elküldte egy pusztára ételért. Midőn ez az étellel visszafelé jött, a csendőröket felkereste és őket csendesen előhíván, azon helyet, ahol Savanyó egy köpönyegen heverészett, távolról megmutatta, ő maga pedig visszahúzódott.

A csendőrök erre - elől Szopós Ignácz őrmester és Grósz Károly csendőr - minden nesz nélkül közeledtek úgy, hogy Savanyó csak akkor vette őket észre, midőn már két lépésnyire voltak tőle; ekkor fegyvere után kapott és fel akart ugrani, de abban a pillanatban Grósz Károly csendőr reá vetette magát, az egyidejűleg odaugrott Szopós őrmester kezeit kapta meg, és így némi kis küzdelem után megbilincseltetett: miközben körülnézvén így káromkodott: „A tollas istenteket! könnyű öt embernek egy szegény orvvadászt elfogni.”

A feljelentő, előleges megbeszélés szerint, hogy a rablók ne gyanakodjanak, midőn gondolta, hogy Savanyó meg van kötözve, gondoladanul, mintha a dologról mitsem tudna, közeledett, s midőn a csendőröket meglátta, a hozott ételt eldobta, futni kezdett, de a rákiáltásra megállott és a feljelentés gyanújának elhárítása miatt, szintén megkötöztetett.

71