Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám - Büki Attila: Abschiedsymphonie
a korcsmából. A fehércselédek szoknyái szélén elalszanak a szalmakazlak tövében is. Ne is beszéljek a park bokrairól, melyek alá még világos nappal is úgy surrannak be a csitri lánykákkal, mintha lakodalmuk estéjén lopóznának a nászágyba. Lámák némelyiket a zenekari próbákon. A szólóhegedűsök állukat, fejüket hangszerükre hajtva próba közben majdnem elalszanak. Sápatagok, akár a túlérett uborkák. Aztán meg krákognak, köhécselnek. Nem csodálkozom. A cselédlépcsőt éppúgy nem fűtik télen, mint a szénakazlakat... Flörtjeiknek nehezebbik része, amikor a szeleburdi lányok szerelembe esnek. Jönnek sötétedés után a muzsikaház ablakai alá, s zokognak, mint a siratóasszonyok. A minap az oboás egyenest hozzám menekült, mert a szobalány nekiesett, s ütötte, verte, ki akarta vájni a szemét. Nekem könyörgött, hogy csitítsam a lányt, s adjam tudtára, hogy nem veheti el, mert házasember. A lány meg sírva ordította, hogy a Hanságban a Répce hullámaiba veti magát... Mi köze van egy karnagynak ilyen történésekhez?! A fránya szerződés és fegyelmi szabályzat miatt van. Huszonkilenc éves voltam, amikor Esterházy Pál Antal herceg úr őkegyelmességének szolgálatába álltam, mint másodkarmester, az idős Gregorius Werner első karmester mellé. Örömömben csupán úgy kutyafuttában pillantottam végig a szerződésen és fegyelmi szabályzaton, amit a herceg megbízásából Johann Stifftel titkár készített. „Ma, az alant jegyzett napon és esztendőben, az ausztriai Rohrauban született Joseph Heyden, Pál Antal úr Őkegyelmességének, a Szent Római Birodalom hercegének, Eszterháza és Galánta urának... szolgálatába mint másodkarmester el- és felfogadtatott, éspedig oly módon, hogy: mivel Gregorius Werner karmester Kismartonban már hosszú évek óta hűségesen szolgálja a magas hercegi házat, most azonban magas kora és ebből következő gyakori gyengélkedése miatt szolgálati kötelezettségeinek megfelelően eleget tenni nem képes, Gregorius Werner - tekintettel sokéves szolgálataira - első karmesteri tisztében megmarad, Joseph Heyden pedig mint kismartoni másodkarmester, az egyházi kóruszenében Gregorius Wernernek mint első karmesternek alárendeltetik és tőle függ. Minden egyéb alkalommal, amikor zenélés történik, a zenével kapcsolatos valamennyi, bármilyen rendű-rangú feladat a másodkarmesterre hárul.” Nos, már itt a szerződés első pontjánál felszisszenhettem volna, de...félig- meddig üres volt a zsebem... Belső tisztviselőnek, Haus Offiziernek minősülök, s akként kezeltetek. Őkegyelmessége bízik abban, hogy a hercegi udvarhoz tartozó tisztességes belső tisztviselőhöz méltóan józanul viselkedem, s zenészeimet nem brutálisan, hanem higgadtan és szerényen, nyugodtan, derekasan vezetem, kivált- k é p p e n ha magas uraságok előtt muzsikálunk. Mit mondjak? Nem lehet köpködni, még cseresznyemagot sem, ha a ma- gasságosékkal együtt szívjuk a faggyúszagú levegőt. Amúgy a legmélyebb tisztelettel kellett volna mondanom - mielőtt a szerződést aláírom -, hogy őfelségének vagy inkább a titkár úrnak csekélyke ismeretei lehetnek a zenészek lelki alkatáról, habitusáról. Utasít, hogy alárendeltjeimmel egyetemben „mindig uniformisban tartozunk megjelenni” és az előírásoknak megfelelően fehér 26
