Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Hadabas Ildikó versei
HADABAS ILDIKÓ Útra bátorító Öregember hova nézel? Kezed ág-bogas, göcsörtös, hideg lábad csoszog, botlik ... kémleled a kék eget tán? rajta lányok fejkendó'je félrecsúszott a felhőkbe’ hogyha látnád, hogyha tudnád énekszóval csalogatnád aranyszájú fényes bölcsőd, ringató kis dúdolócskád, nem is egyet, nem is hármat, Isten tudja ... valahányat, szóval a szép betakartat, asszonyszóval vígasztaltat, Öregember, hogyha lámád, hogyha még egyszer kívánnád, gyenge kezét megfoghatnád, kócos haját simíthatnád, de az idő, hol van az már! kihűlt szívben nincsen semmi, asszonyod már néma virág, kelyhét nyitja, kelyhét zárja, porhanyós a föld felette, jó volt elnyugodni benne, szívét szíved nem szerette, kitépted a meleg földből, asszonyselymű pihenésből, énekelsz, de már hiába, nincsen láng a vetett ágyba’, hej, te szegény Öregember belenéztél az Időbe, s nem lettél vidámabb tőle! Fogaid szép kerítése, barna szemed fényessége belecsúszott a folyóba, mely az álmaid elmosta, ideje a számvetésnek, az imának, békességnek: rostálásod elkezdődött, lefejték a borod is már,
