Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Sümegi György: Tóth Menyhért szobrai
bor mindkét föltartott kéz-motívumát látjuk viszont — más formai megjelenítésben persze - Kerényi Jenő legismertebb köztéri szobrán, A jugoszláv partizánok emlékművén (1946-48, Sátoraljaújhely). Kerényi 1971-ben mintázott Európa elrablása17 szobrát egy Tóth Menyhért-rajz is megőrizte a következő évből. A szobor egyedi motívuma, a bika hátáról szinte előreeső dinamikus Európa lendülete, széttárt karjai, fölemelt lába a szoborkompozíciót közvetítő Tóth Menyhért rajzon18 esszenciálisán, a két forma között létrehozott feszültségként, ellentétként (az alsó tömör test-forma és a szinte repülni képes rajta lévő levegő forma) demonstrálódik. Tóth Menyhért festői és rajzolói életművében számos, szobraira rímelő, végleges kialakítását, formai előkészítését, érlelését jelentő művet vehetnénk számba. Anélkül, hogy festményei és rajzai teljességét e tanulmány céljaira szemlézhettük volna, néhány példával talán megvilágítható e kérdéskör. Az elkészült és ismert Tóth Menyhért-szobrokkal közeli formaképleteket mutató rajzok és festmények önálló, autonóm rajzok és festmények elsősorban, csupán szoborközeli formai problémák megfogalmazásaként is föltűnhetnek. Különösen nagyszámú közölt rajzai sorában találkozhatunk önkéntelenül is olyanokkal, amelyeket akár szoborelőzményként is föltételezhetnénk.19 A kivétel nélkül 1960 körül keletkezett szobrok (Halász 1960, Zsákolok 1960, Pihenés 1961) sajátos rajzi és festményképleteket mondhatnak előzményeiknek, vagy óvatosabban fogalmazva: egyazon problematika síkbeli, ill. plasztikai megfogalmazásainak. A Zsákolok, 1960 szobor a Cséplésnél (Zsákolok, 1960) című olajfestmény20 szobor-párdarabjának, plasztikai megvalósításának tekinthető. A többféle Halász, Halászfiú és Halász hálóval tematikájú festmény sorozatából leginkább a Halászó21 leegyszerűsített, a pecázó botjukat fogó, szelíd várakozással teli figurái lényegét sűrítette a Halász című szobrába. Az ember és állat együttélése - mondhatni - egész életében, Tóth Menyhért teljes életművében jelenlévő kérdés, mindig az éppen adott helyzetben, a konkrét állapotban való megfogalmazás foglalkoztatta. Az életmű központi problematikája ez, de e tárgykörből is csupán a szorosan vett szobrászi megfogalmazás (Pihenés, 1961) köré csoportosítható közeli műveket szemlézzük. A Lovas című olajfestmény22 állatának a hátán ülő emberalak modellálása, formája megegyezik a szoboréval. Ennek kompozíciós rajz-rokonán25 határozottabb az állat szétnyíló lábainak az íve, míg az állat hátán és a rajz jobb fölső sarkában is szerepel egy-egy emberfigura. Mintha a rajz keletkezését tekintve is közelebb lenne a szoborhoz, mint a festmény Ezen esetekben mintha az olajfestmények, rajzok a megszületett szobrokhoz vezető úton létrejött határkövek lennének, a szobrok párdarabjai, a plasztikai megvalósítás előzményei. Igaz, csupán a tárgyuk azonos, a kifejezés milyensége, a jelentés síkjai szerint elkülönülnek a művek. S itt, éppen e kettő között van valami speciális Tóth Menyhért-i sajátosság, ami a síkból a térbeli felé való kimozdulást jelzi. Ez pedig nem más, mint festésmódjának, munka- módszerének, festékfölrakásának éppen az 1960-as években történt változása, gazdagodása. Ekkor veszi az ecset(ek) mellé intenzívebb, fokozottabb használatba a spachlit is. Ezzel lehetővé válik számára a felületek nagyvonalúbb, összefogottabb alakítása, a festékek réteges, fejlesztéses fölhordása, a faktúra112
