Életünk, 2009 (47. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 7-8.szám - Sümegi György: Tóth Menyhért szobrai
SÜMEGI GYÖRGY Tóth Menyhért szobrai Tóth Menyhért szobrai - meglepetésként érheti az olvasót. A festő, rajzoló' képzőművész szobrokat is készített? Miért? Vajon milyen késztetések motiválhatták? S persze generációjából sok művészre vonatkozóan föltehetők hasonló kérdések. Hogyan lett a festő és rajzoló Borsos Miklósból - szobrász? A festő és rajzoló László Gyula miért készített szobrokat, domborműveket? A festeni tanuló Szalay Lajosból hogy vált „csak” rajzoló, s miért készített mégis plasztikákat, néhány domborművet? Efféle kérdéseket nem tárgyalnak a hazai, a 20. századi magyarországi szobrászatról készített összefoglalók.2 Nincs olyan kiállítás-sorozat vagy tematikus tárlat, amelyben festők, rajzolók, grafikusok plasztikai termését, kísérleteit tekintenék át - akár generációnként vagy stíluskörönként. Csak szobrászraj zkiállítások, tárlatsorozat született.' Vagyis a szobrász mit képes produkálni választott műfaján kívül - rajzban. Plasztikus rajzokat, szobrok rajzolt terveit, szobrokat papíron - mondhatjuk egyszerűsítőén a szobrász-rajzról, mint olyan műfajról, mely zömmel s lényege szerint plasztikai művek előkészítője, a plasztikai gondolkodás szerves terepe, ám önálló, a szobrászok térbeli műveitől is elkülönülő végérvényesen csak rajz is lehet, autonóm rajz. A festő szobrászokkal, a versíró-grafikus-festő-fotózó-térbeli alkotásokat is készítő Kondor Bélákkal mi a helyzet? A magyarországi művészettörténetben máig megválaszolatlan kérdések. A zavart bizonytalanság oka (nem lehet e jelenségcsoportot elintézni a ’sok műfajú’ epithetonnal) valószínűleg az, hogy a több vagy sok műfajú művészre még nem találtak külön kategóriát, önálló tudományos besorolási és definíciós metódust. Mert - Tóth Menyhérméi is látható - festő, rajzoló plasztikai művei számbavételekor a ’csinált még szobrokat’ és vagy ’elkalandozott a plasztikai művészet területére’ megengedő rövid jelzés, avagy a művek igen-igen vázlatos bemutatása szokott előfordulni, de nem az önmagukban történő értékelés vagy a két és háromdimenziós művek (azonos életművön belüli!) közti különbségtételek vagy rokon vonások hang- súlyozása. A Tóth Menyhért művészetéről eddig megszületett hosszabb lélegzetű tanulmányok (a szimplifikáló képzőművészeti közhiedelemmel ellentétben: monográfia még nem készült az életműről!) szerzői4 (Bánszky Pál, Supka Magdolna, Pap Gábor, ifj. Gyergyádesz László) mintha elfáradnának az addig elvégzett munkában, mert amikorra a szobrok kerülnek sorra, már csak általános megjegyzésekre, egy-két kurta bekezdésre futotta az erejükből. Pedig Tóth Menyhért önálló, autonóm plasztikai munkákat hozott létre, a plasztika nyelvén beszél szobraiban, amelyekben a forma problémája, a valóságos háromdimenziós térbe feszülés alkotói kérdései foglalkoztatták. 108
